2012. március 30. Fares seikh pénteki szónoklatának összefoglalója

A tudósok rangja az iszlámban

A tudásnak és a tudósoknak az iszlámban kiemelt helyük van, és a tudósok érdemei szinte megszámlálhatatlanok. Ők Allah tanúi közé tartoznak, akik tanúsítják a legjelentősebb tanúsítható dolgot, az egyistenhitet: „Allah tanúsítja, hogy nincs más isten csak Ő, és az angyalok, és a tudás birtokosai [is tanúsítják]. Gondoskodik a méltányosságról. Nincs más isten csak Ő, a Mindenható, a Bölcs!” (Korán 3: 18) A magasságos Allah azt mondja: „Bizony, Allahot a szolgái közül csupán a tudósok félik (igazán)” (Korán 35: 28). Allah nem tesz egyenlőséget a tudósok és a tudatlanok közt: „Mondd: vajon akik tudnak, egyenlők azokkal, akik nem tudnak?” (Korán 39: 9). A tudósoknak kimagasló helye van Allahnál, hiszen felemeli a rangjukat:„Allah fokozatokra emeli fel azokat, akik hisznek közületek, és akiknek tudás adatott” (Korán 58:11) A tudósoknak való engedelmesség kötelező a muszlimokra nézve:„Ó ti, akik hisztek! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a Küldöttnek, és azoknak, akik jogosultak közületek az ügyek [irányítására]!” (Korán 4: 59). A tudósok azok közé tartoznak, akik jogosultak az ügyek eldöntésére, és irányítására. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki a tudás keresése céljából útra kel, annak Allah könnyűvé teszi az utat a Paradicsomba, az angyalok pedig leeresztik szárnyaikat a tudás keresőjére. A tudósnak bocsánatot kérnek az egekben és a földön lévők. A tudós előnye Allah többi imádójával szemben olyan, mint a telihold előnye a többi bolygóval szemben. Továbbá a tudósok a próféták örökösei, hiszen a próféták sem ezüstpénzt, sem aranypénzt nem hagytak örökül, hanem a tudást hagyták hátra. Aki ebből vesz, az bőséges szerencsére tesz szert” (Abú Dáúd, at-Tirmidi) Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ha meghal Ádám fia (gyermeke), megszakad a cselekedete, kivéve három dologban (amit örökül hagy): a folyamatos adomány, a hasznos tudás, és a jó gyermek, aki érte fohászkodik.” (Muszlim) Allah küldötte azt mondta: „Nincs közöttünk olyan, aki ne lenne könyörülettel a kisebb iránt, és aki ne ismerné a nagyságnak járó jogokat” (Ahmed és al-Hákim). A vallástudósok a kezdetektől fogva óva intettek az iszlámtudományok művelőinek sértegetésétől, becsmérlésétől és kigúnyolásától. Ibn al-Mubárak azt mondta: Aki a tudósokon köszörüli a nyelvét, annak oda a túlvilága, aki pedig a vezetőkön köszörüli a nyelvét, annak oda az evilága”.

Feljegyezték Abú Hanífáról és al-Sáfi'i-ről, hogy azt mondták: „Ha a vallásjogászok nem lennének Allahhoz közelálló szolgák, akkor senki sem lenne Allah közelálló szolgája” Ibn Abbász azt mondta: „Aki megsért egy vallásjogászt, azzal Allah küldöttét sérti meg, és aki megsérti Allah küldöttét, az Allahot sérti meg”. Ahmad ibn Hanbal azt mondta: „A tudósok húsa mérgezett, ha valaki megszagolja, megbetegszik, ha pedig fogyaszt belőle, meghal”. A muszlim vallástudósokat mindig is áldásos munkásság, kitartás istenfélelem jellemezte, ezért megérdemlik a tiszteletet és megbecsülést a régmúltban és a jelenben is. Ha tévednek valamiben, az nem jogosít fel senkit a becsmérlésükre, hiszen Allah küldötte azt mondta: Ha a tudós szellemi erőfeszítést tesz, és helyes döntésre jut, akkor kétszeres a jutalma, ha pedig téved akkor egyszeres a jutalma”.

Példák muszlim vallástudósokra: Málik ibn Anasz al-Aszbahi, medinai vallástudós, a málikita vallásjogi irányzat alapítója, már tíz éves korában betéve tudta a Koránt, és tizenhét éves volt, amikor már volt saját hallgatósága, akik köré gyűltek. Negyvenéves korában nem volt nála nagyobb tudós Medinában, hozzá fordultak, ha vallásjogi rendeletre van valakinek szüksége. Nagyszerű emlékezőképessége, kitartása és őszinte odaadása példa nélküli volt. Éjszakáit a vallástudományok elsajátításával, nappalait a tanítással töltötte. Hadísz-gyűjteménye volt az első, amely hiteles prófétai közléseket gyűjtött egybe, és ezzel hatalmas szolgálatot tett az utókor számára. Ahmad ibn Hanbal, a hanbalita jogi irányzat alapítója, nagyszerű hadísz és vallásjogtudós, aki kimagasló önmegtartóztatást és istenfélelmet tanúsított egész életében. Szembeszállt a Korán teremtettségének tanával, amikor a hatalom arra kényszerítette a tudósokat, hogy vegyék bele ezt a tant az iszlám hivatalos hittételei sorába. Több mint 750 ezer hadísz közül válogatta ki azokat a hadíszokat, amelyeket később gyűjteménybe rendeztek, és ismétlődés nélkül 30 ezer hadíszt tartalmaz.

Abdul-Fattah Munif, MME