Példák a párbeszédre:
A Teremtő Allah és Iblísz (a Sátán) közötti párbeszéd, amely feltárja előttünk az emberi faj és a dzsinnek közötti ellentét alapját:
„(Emlékezz arra) Amikor a te Urad azt mondta az angyaloknak: Embert fogok teremteni agyagból! És ha testet adtam neki és lelket leheltem belé a lelkemből, akkor essetek le leborulva előtte! S az összes angyal leborult, mindannyian. Kivéve Iblísz (a dzsinn), Ő fennhéjázott és a hitetlenek közül való. Azt mondta (Allah:) Ó, Iblísz! Mi akadályozott meg abban, hogy leborulj az előtt, amit én a két kezemmel teremtettem? Fennhéjáztál-e, vagy a magasabb rangúak közé tartozol? Azt mondta (Iblísz): Én jobb vagyok nála (Ádámnál), engem tűzből teremtettél, őt pedig agyagból! Azt mondta: Menj ki ebből! Kivetett vagy! Bizony rajtad lesz az átkom, egészen az Ítélet napjáig. Azt mondta: Uram adj nekem haladékot, addig a napig, amikor feltámasztatnak (a halottak)! Azt mondta: Azok közül való vagy, akik haladékot kapnak, a meghatározott idő napjáig. Azt mondta (Iblísz): A hatalmadra esküszöm! Bizony mindegyiket tévelygésbe viszem, kivéve a közülük kiválasztott (igazhívő) szolgáidat! (Allah) azt mondta: Az Igazság – és az Igazságot mondom: Bizony meg fogom tölteni a Gyehennát veled és azokkal, akik követnek téged, mindnyájukat!” (Korán 38: 71-85)
Ábrahám és fia, Izmael közötti párbeszéd, az emberiség történetének egyik legkiemelkedőbb hitpróbája alatt:
„És örömhírt adtunk neki egy béketűrő gyermekről (Izmaelről). Majd amikor elérte azt (a kort), hogy együtt járhasson vele (Ábrahámmal), így szólt: Ó fiacskám, azt láttam az álmomban, hogy feláldozlak! Gondold hát át, mit válaszolsz! Azt mondta erre: Ó apám, tedd azt, amire parancsot kaptál! Engem - ha Allah úgy akarja - állhatatosnak fogsz találni! Majd, amikor alávetették magukat (Allah akaratának) és homlokára fektette (hogy feláldozza), megszólítottuk őt: Ó Ábrahám, beteljesítetted az álmot! Mi bizony ily módon fizetünk meg a jótevőknek. Bizony, ez valóban egy nyilvánvaló próbatétel volt! És Mi egy hatalmas áldozattal (egy kossal) váltottuk meg őt” (Korán 37:101-107).
Az angyalok és Mária párbeszéde, amikor Jézus (Béke legyen vele) születéséről hozza el számára az örömhírt:
„Emlékezz meg az Írásban Máriáról, mikor visszavonult a családjától egy keleti helyre, s elfüggönyözte magát előlük. Mi pedig elküldtük hozzá a Lelkünket (angyalt), aki egy tiszteletteljes ember képében jelent meg előtte. Azt mondta (Mária): Én bizony a Könyörületeshez menekülök tőled, ha istenfélő vagy! Azt mondta (az angyal): Én csupán a te Urad küldötte vagyok, (azért küldettem) hogy tisztességes fiúgyermeket ajándékozzak neked. Azt mondta (Mária): Hogyan lehetne nekem fiúgyermekem, hiszen férfi engem nem érintett, s nem voltam tisztességtelen (parázna)? Azt mondta (az angyal): Ekképpen (lesz)! A te Urad így szólt: Ez könnyű számomra és (azért tesszük ezt), hogy jellé tegyük meg az embereknek és Tőlünk származó könyörületté. Elrendelt dolog ez!” (Korán 19: 16-21)
A mekkai pogányok egyik vezetője és a Próféta beszélgetése:
Történt, hogy Utba ibn Rabí’a, a mekkai pogányok egyik elöljárója leült a Próféta mellé és azt mondta neki: Ó testvérem gyermeke! Minthogy tudod, igen megbecsült vagy törzsünkben és nemes a rangod a származást illetően. Bizony nagy dolgot tettél népeddel: szakadást okoztál közösségükben, elöljáróit ostobának kiáltottad ki és tiszteletlen voltál isteneikhez, sőt apáikat hitetlennek nevezted. Hallgass meg, felajánlok neked dolgokat, hátha elfogadsz azokból néhányat!
Allah küldötte így felelt: Mondd, Abul-Walíd (Utba neve), hallhatlak! Erre Utba elmondta, amit mondani akart [csábító ajánlatokat sorolt fel, hogy Mohamed Próféta abbahagyja az iszlám hirdetését], majd amikor befejezte, azt kérdezte a Próféta tőle: Befejezted-e (az ajánlatokat)? Azt felelte Utba: Igen! Azt mondta erre a Próféta: Most te hallgass meg engem! Azt felelte Utba: Hallgatlak! Ekkor a Próféta elkezdte neki recitálni a Fusszilat c. szúrát (a Korán 41. fejezetét) és amikor ahhoz az ájához jutott, amelynél leborulást szokás tenni (37. ája) leborult, majd azt mondta Utbának: „Hallottad, Abu-Walíd, tégy hát, amit jónak látsz!” (Ibn Hisám: a Próféta életrajza)