Amikor a házasság zsákutcába jut…

A statisztikák szerint a gyerek születése után történő válások nagy része az első és hatodik életév között következik be. A párkapcsolat ilyenkor rendszerint azért borul fel, mert kiderül, hogy a felek képtelenek együttműködni, együtt élni, leginkább azért mert nem voltak felkészülve a gyermekvállalással járó feladatokkal. A társadalom nagy elválásokat ró az anyára és az apára egyaránt. A gyerek születését egyfajta csodának tartja, aminek csak jó oldalai vannak, és ezért a leendő szülők sem gondolnak bele abba, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembenézniük.

Az iszlámban a házasságot komoly, tartós kapcsolatnak tekintjük, ezért akkor tanácsos a muszlim fiataloknak egybekelni, amikor már elérték a megfelelő életkort és szellemi állapotot, valamint ha szabadon választják egymást. Az iszlám elutasítja a próbaházasságot, mivel a feleknek a házasság kötelékébe való belépésnél egyértelműen a tartósság szándékával kell belépniük. Az iszlám házasságkötés nem egyszerű jogi szerződés, hanem Allahnak tett fogadalom, és komoly szövetségkötés.

Az iszlám behatóan foglalkozik a házastársak magatartási szabályaival. Sok Korán- és Szunna kijelentés írja elő a kölcsönös szeretetet, kedvességet, megértést, irgalmat, tapintatosságot, türelmet és jóakaratot a férj és a feleség között. Allah így szólt a Koránban: „És (Allah) jelei közé tartozik az, hogy magatokból házastársakat teremtett számotokra, hogy megnyugvást találjatok náluk, és közöttetek szeretetet és könyörületet helyezett el. Bizony ebben jelek vannak a gondolkodó nép számára.” (Korán 30: 21) Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A legjobb közületek az, aki a legjobb a családjához”.

A Korán ugyanakkor „középúton járó nemzetként” jeleníti meg a muszlimok közösségét. Az iszlám az arany középút vallása, és a kiegyensúlyozottság rendszere. Ez a házasság jogi státusában is megnyilvánul: noha a házasulandók vallási kötelezettséget teljesítenek, az nem felbonthatatlan. A házasságnak az iszlámban tehát tartósnak kell lennie, de nem mindenáron. A zsákutcába került házasság rossz hatással van az egyénre és a közösségre egyaránt, ezért az iszlám lehetőséget ad a válásra, mint végső megoldásra.

Az iszlám azt engedi meg, amit az ész, a józan gondolkodás és a közérdek szükségessé tesz. Ugyanis sem a józanész, sem az egészséges emberi természet nem engedné meg, hogy a törvény erejével két társat életük végéig együttélésre kényszerüljön, ha nem becsülik egymást, nem bíznak meg egymásban, sőt, gyűlölik egymást és elviselhetetlen számukra együtt élni. Ilyen körülmények között a törvény által együttélésre kényszeríteni olyan komoly büntetés lenne, amit csak egy bűnöző érdemelne meg. Rosszabb lenne, mint ez életfogytiglani börtönbüntetés. „A leggyűlöletesebb megengedett dolog a válás”- mondta Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse), amivel kifejezte, hogy a válás nem tetszetős intézkedés, de megengedett végső megoldásként, vagyis amennyiben a házasság nem működik, zsákutcába jutott.

A kereszténységben a katolikusoknál akárcsak az ortodoxoknál a válás tilos, kivéve, ha az egyik fél házasságtörést követ el. Ezt azzal magyarázzák, hogy amit Isten összeköt, azt ember szét nem választhatja. Az iszlámban Isten köti össze a házasságot, de Ő az, Aki szétválasztja a Koránban és Mohamed prófétája mondásaiban előírt szabályok szerint. Isten azt írja elő szolgáinak, ami jó nekik, és Neki van a legjobb tudása mindenről. A keresztények többsége manapság azt szorgalmazza, hogy töröljék el a tilalmat, tehát, hogy engedélyezzék a válást minden megkötés és szabály nélkül, az iszlám megkötéseivel ellentétben. Ezért nem meglepő, hogy a keresztények a legapróbb okok miatt is felbontják házasságukat.

Miért a férfi az, aki kimondja a válást?

Miért egyedül a férfinek van joga kimondani a válást az iszlámban? A válasz a következő: a férfi a család feje, ő gondoskodik a családtagok szükségleteiről, és övé a felelősség a családtagokért. Ő fizette meg a jegyajándékot, és az egyéb költségeket, ő gondoskodott a családalapítás költségeiről, ezért jól meg fogja gondolni, hogy valóban le akarja-e rombolni azt a családot, amit alapított, kivéve, ha tényleg nagyon súlyos oka van a válásra, ami arra készteti, hogy feláldozza azt, amiért annyit tett.

Ezenkívül a férfi nehézségek esetén jobban tud mérlegelni és kevésbé érzelmes, mint a nő. Éppen ezért jobb, ha ő rendelkezik ezzel a lehetőséggel. A férfival ellentétben a nőt könnyen befolyásolják érzelmei, ezért ha ő rendelkezne a válás lehetőségével, akkor a legapróbb okból és a legkisebb veszekedésnél is kimondaná. Az sem jó, ha a válás felelősségét a bíróságra hárítjuk, mivel valójában semmilyen válási okot sem jó nyilvánosságra hozni, és bírók, ügyvédek és a jelenlévő személyek előtt ismételgetnünk.

A férfi válásának módja

Az iszlámban megengedett a válás, amely egy szükséges gyógymód lehet a házastársak részére, ha a kapcsolatuk már megromlott, viszont a megfelelő pillanatban, a megfelelő keretek között, a megfelelő módon, a megfelelő célból kell alkalmazni.

A válás alapesete, amikor a férj megtagadja feleségét azzal, hogy azt mondja: „Te elvált vagy” (vagyis elváltam tőled)”. A házasság köteléke azonban nem szakad el végérvényesen, amint kimondták a válást. A válás, ahogy a Korán definiálja, a férjnek két lehetőséget ad arra, hogy visszalépjen döntésétől, és visszavegye feleségét. A harmadik megtagadás után, ha eltelik a várakozási idő, a volt házastársak csak akkor házasodhatnak újra össze, ha az elvált feleség férjhez megy máshoz, az új házasságot elhálták, és a nő elválik az új férjétől. Allah így szólt a Koránban: „A válás kétszer [eshet meg], azután vagy méltányos megtartás, vagy jóságos elengedés [következik] … ám ha elválik tőle [harmadszor is], akkor [az asszony] már nem megengedett számára, ameddig valaki mással meg nem házasodik. Miután elvált attól, akkor ők ketten nem követnek el bűnt, hogyha visszatérnek (egymáshoz), ha úgy vélik, hogy betartják Allah határait. És ezek Allah határai, melyeket világossá tesz egy tudással bíró népnek”. (Korán 2: 229-230).

Mit tegyen a feleség, ha el akar válni?

Sok ember teszi fel a kérdést: Minthogy az előbb említett okok miatt a férfi az, aki kimondja a válást, milyen lehetőségei vannak a nőknek, ha válni szeretnének? Hogy szabadulhat ki a házasság kötelékei alól, ha a férjével elviselhetetlenné vált az élete, mert férje durva, mert kellemetlen a modora, mert jogait nyíltan figyelmen kívül hagyja, mert fizikailag, vagy anyagilag képtelen házastársi kötelességeit teljesíteni, vagy valami más ok miatt?

- A nőnek, aki már nem szereti a férjét, joga van elválni, ha visszaadja a jegyajándékot és az azokat az ajándékokat, amiket a férjétől kapott. A Magasságos Isten ezt mondja a Koránban: „… Ám ha félnétek attól, hogy nem tartják be Allah határait, akkor ők ketten nem követnek el bűnt azzal, ha az asszony megváltja magát [és ezzel elválik]…” (Korán 2: 229). A Szunnából tudjuk, hogy Thábit ibn Qajsz felesége elpanaszolta a Prófétának (béke legyen vele), hogy megutálta a férjét. A Próféta (béke legyen vele) megkérdezte tőle: „Visszaadod neki a gyümölcsöst (azaz a gyümölcsöst, amit férjétől jegyajándékként kapott)?” Ő ezt válaszolta: „Igen” Ekkor a Próféta (béke legyen vele) megparancsolta Thábitnak, hogy vegye vissza az ajándékot és többet semmit se kérdezzen. (al-Bukhári)

- A két választott bíró érvénytelenítheti a házasságot egy esetleges családi viszály esetén. Isten ezt mondta: „Ha attól féltek, hogy kettejük között szakadás jöhet létre, akkor küldjetek egy döntőbírót a férfi családjából és egy döntőbírót a nő családjából. Ha ők ketten a békülést akarják, úgy Allah erőt fog adni ehhez közöttük. Allah bizony a mindent Tudó és a mindent Ismerő” (Korán 4: 35)

A tény, hogy a Korán a „bíró” szót használja a családi tanácsadó megnevezésére, jól mutatja, hogy ezeknek a bíróknak joguk van ítélni és szétválasztani.

- A szexuális képtelenség okozta válás: Ha a férjnek olyan hiányossága van, ami meggátolja abban, hogy feleségével házaséletet éljen, a nő a bíróság elé viheti az ügyet, hogy szétválasszák őket, hogy a nő ne szenvedjen emiatt hátrányt a későbbiekben. Az iszlám ugyanis elkerüli, hogy bárki bosszúságot okozzon a másiknak, vagy bárki nehézséget szenvedjen el egy másik ember miatt.

- Válás a rossz bánásmód miatt: Ha a férj fájdalmat okoz feleségének, méltánytalanul bánik vele, és nem gondoskodik a szükségleteiről, vagy bántalmazza, abban az esetben a feleség kérheti a bíróságtól a válást. Ekkor a bíró kötelezi a férjet, hogy váljon el, azért, hogy véget vessen a nő szenvedéseinek és az általa okozott igazságtalanságnak. Allah így szólt a Koránban: „A válás kétszer [eshet meg], miután vagy méltányos megtartás, vagy jóságos elengedés [következik]”. (Korán, 2: 229).

A válás után

A válás nem fosztja meg a nőt megélhetési forrásaitól: a várakozási idő hossza alatt a férjnek kell biztosítania a nő szükségleteinek költségét, és nincs joga ahhoz, hogy elküldje őt a házastársi lakhelyről. A Korán így rendelkezik: „Amennyire tőletek telik, engedjétek, hogy ott lakjanak, ahol ti laktok. Ne okozzatok nekik nehézséget, hogy ezzel szorult helyzetbe hozzátok őket. Ha terhesek, addig lássátok el őket, míg a világra hozzák terhüket. Ha szoptatnak nektek, akkor adjátok meg nekik az ő fizetségüket.” (Korán 65: 6-7)

A nőnek tehát a lakásban kell maradnia, a férfi mellett, azért, hogy újjáéledhessenek köztük az érzelmek, és hogy a rossz érzéseik megszűnjenek. „Te nem tudhatod, hogy az Isten nem hoz e valami újat” (Korán, 65:1)

A válás nem engedi meg a férjnek, hogy visszavegye a jegyajándékot, sem mást, amit korábban a nőnek adott. „Nem megengedett nektek, hogy visszavegyetek bármit abból, amit korábban neki adtatok.” (Korán 2: 229)

A nőnek emellett joga van a kártalanításra. „Az elvált nőnek joga van a kártalanításhoz, ez az istenfélő férfi kötelessége.” (Korán, 2: 241) Ez a kártalanítás minden elvált nőnek jár, és anyagi, valamint erkölcsi segítségnyújtást jelent.

Ezenkívül a férfinek nincs joga volt felesége rosszhírét kelteni, nyilvánosságra hozni hibáit, sem pedig kárt okozni neki vagy családjának a válás után. Isten ezt mondja a Koránban: „vagy méltányos megtartás, vagy jóságos elengedés [következik]”. (Korán, 2: 229). „S ne feledjétek az egymás közötti nagylelkűséget. Allah látja mindazt, amit ti tesztek.” (Korán, 2:237).

Összefoglalás

Ha fennáll a Saríában (az iszlám jogban) meghatározott indokok egyike, mint például a férj vagy a feleség részéről történő súlyos mulasztás a házassági kötelezettségek terén (pl. a férj nem tartja el megfelelően családját, alkoholt iszik és bántalmazza a feleségét, vagy a feleség nem teljesíti házastársi kötelezettségét, elhanyagolja magát és gyermekeit), ilyen esetben a lehetőség van a válásra.

Ha azonban nem ilyen súlyos a helyzet, akkor mielőtt a házastársak a válást választanák, mindig lebegjen szemük előtt a magasságos Allah következő mondása: „És viselkedjetek illendően velük, és ha nemtetszést éreztek irántuk, hát meglehet, hogy ami nem tetszik nektek, abba Allah sok jót helyezett el.” (Korán 4: 19) Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) pedig azt mondta: „A leggyűlöletesebb megengedett dolog a válás”, hiszen egy családnak a felbomlása nagy veszteség a muszlim közösség szempontjából.