Mohamed.hu

A Próféta könyörületessége

Könyörületessége a nők iránt

A nők jogai az iszlám megjelenése előtt el volt tiporva, megalázták, sőt élve elásták az akkori Európa és Perzsia szeme láttára és füle hallatára, amely birodalmak akkor el voltak foglalva saját terjeszkedési vágyálmaikkal.

Amikor eljött Mohamed, visszaadta az életet a nőknek és kimentette őket az embereknek való szolgaság poklából. Olyan emberként kezelte őket, kiknek van méltósága, becsülete és emberiessége, akárcsak a férfinek. Ugyanannyi joguk valamint kötelességük van, mint a férfinek, kivéve azokat a különbségeket, amelyek a teremtettségből fakadnak.

Megtiltotta azt hogy kioltsák az életét, élve eltemessék és hogy bántalmazzák, igazságtalanul bánjanak vele és hogy megsértsék. Azt aki a legszebben bánik a nőkkel, a legjobb követőjének nevezte. A Próféta azt mondta: „Azok a legjobbak közületek, akik a legjobban bánnak asszonyaikkal”.
A Próféta azt is mondta: „A hívők közül azok a legteljesebb hitűek, akik a legjobb erkölcsűek, a legjobbak közöttük pedig azok, akik a legjobbak asszonyaikhoz!”.
A Próféta azt parancsolta a muszlim nemzetnek, hogy bánjanak kedvesen és gyengéden a nőkkel. Azt mondta: „Bánjatok kedvesen az üvegpoharakkal!”. Ezt azért mondta, mert törékenységükben hasonlítanak az üveghez.

Erélyesen óva intett attól, hogy megsértsék jogaikat. A Próféta azt mondta: „Ó, Istenem, (kérem hogy tanúsítsd): óva intek két védtelen csoportnak, az árváknak és a nőknek jogainak megsértésétől!”.

Mohamed a küldött még halálos ágyán sem feledkezett meg a nőkről és utolsó szavainak egyike a nők jogainak megerősítésére vonatkozott. Hallott-e valaki arról, hogy a történelem nagyjai közül bárki is a nők jogait és a velük való jó bánásmódot kötötte volna az emberek lelkére életének utolsó pillanataiban? Egyetlen ilyen személyre sincs példa, hiszen mindenki saját magával van elfoglalva halálakor.

Mohamed nagysága, és a nők iránti tisztelete és könyörületessége azonban pont ebben a feszült és súlyos állapotban mutatkozott meg, miközben a halállal kellett megvívnia. Nem csupán utasított a nők iránti jóságra, hanem arra ösztönözte őket, hogy egymás lelkére kössék azt. A Próféta azt mondta: „Kössétek egymás lelkére az asszonyokkal való jó bánásmódot!”.

Könyörülete a zsidókkal és a keresztényekkel

Mohamed nem csupán követői iránt volt könyörületes, hanem a zsidók és keresztények iránt is. Volt például egy zsidó szomszédja, aki zaklatta őt, minden nap ajtaja elé tette a szemetét és ennek ellenére könyörülettel, kedvesen bánt vele Nem viszonozta a gonoszságát, hanem fogta a szemetet és elvitte messze a háztól, anélkül hogy vitába szállt volna szomszédjával.
Egy napon, amikor megszűnt a zaklatás, a Próféta arra gondolt, lehet hogy valami baja esett a zsidó szomszédjának, ezért elhatározta, hogy meglátogatja és megvigasztalja. Láthatod kedves olvasó milyen határtalan volt a küldött könyörületessége, hiszen annak ellenére megszánta szomszédját, hogy az folyamatosan ártott neki.
Amikor elment hozzá, betegen találta, úgy ahogyan gondolta, ezért kedves szavakkal illette, állapotáról érdeklődött és megnyugodott felőle. Ez ékes bizonyítéka a nemes erkölcsnek, az emelkedett léleknek és a nagyságnak.
Igencsak elcsodálkozott a zsidó ember azon, hogy a Küldött meglátogatta őt és eljött hozzá, hogy megvigasztalja őt betegségében, noha amikor egészséges volt folyton zaklatta őt. Felismerte, hogy ilyen nemességre csak Isten küldötte képes, megértette hogy Mohamed Allah küldötte, így képtelen volt mást tenni, mint hinni Mohamed küldetésében és felvenni az iszlám vallást. Majd azt mondta: Tanúsítom hogy nincs más istenség, kivéve Allah, és Mohamed Allah küldötte.

A bálványimádókkal való könyörületessége

Mohamed jót akart a hozzá közel állóknak és a távoliknak is egyaránt, barátaival és ellenségeivel is könyörületesen bánt, mert könyörületességgel és együttérzéssel teli szíve volt és csakis jogos esetben nyúlt a keménységhez és a szigorhoz.

A mekkai bálványimádók hiába üldözték és zaklatták, jósággal viszonozta a gonoszságukat és olyannyira ügyelt arra, hogy a helyes útra vezesse őket, hogy szinte megszakadt a szíve a szomorúságtól, amiért nem követték őt. Allah azt mondta neki a Koránban: „Ne pusztítsd el magad a miattuk való szomorúságban” (35. szúra, 8. ája)

Könyörületessége a szegényekkel és rászorulókkal szemben

Mohamedet a küldöttet nem tette beképzeltté az, hogy követői tiszta szívűkből és példátlan szeretettel övezték őt. Parancsnok volt, akinek engedelmeskedtek, barát akit szerettek és hatalmas ember, akit tiszteltek. Annak ellenére hogy ilyen magas volt a rangja, Mohamed szerény volt, szerette a szegényeket, együtt érzett velük, megvigasztalta őket pénzzel, étellel, jó erkölccsel, szép szóval. Az volt a szokása, hogy kereste a társaságukat, beszélgetett velük, kedveskedett nekik, és tréfálkozott velük, hogy örömöt szerezzen nekik.

Az idegen személy, aki messzi földről érkezett és nem tudott tovább utazni, a Próféta szemében nem volt idegen, ellenkezőleg: úgy viszonyult hozzá, ahogyan az ország lakóihoz, sőt jobban bánt vele, mint velük. A Próféta nem kötelezte tartózkodási okmány vagy beutazási engedély beszerzésére, hanem parancsot adott arra, hogy bánjanak jóságosan vele, bárkiről legyen is szó. Mohamed alkotmánya biztosítja neki az étkezéshez, a ruházkodáshoz, a lakhatáshoz, a munkához, az egészséghez és a tanuláshoz való jogot. Senki sincs elhanyagolva ezen alkotmány szárnya alatt, bármennyire szegény az illető, vagy bármilyen speciális szükségletei vannak, sőt utat adott követőinek az idegenek megsegítésében és a nekik szánt ingyenes szolgáltatások nyújtásában való vetélkedésre. Igen, Mohamed a küldött mindenkivel könyörületes volt.

Könyörületessége a népek, nemzetek iránt

Modern korunkban a népeknek rendkívül szüksége van egy erkölcsi rendszer által felügyelt igazgatási rendszerre, amely megkönnyíti az emberek ügyintézéseit és mindenkinek megadja a jogos részét. Így az emberiség élvezheti ügyeinek könnyű és nyugodt lebonyolítását, kihasználják azokat a hosszú órákat, melyeket a bonyolult ügyintézések és jogi keresetek utáni futásukkal pocsékolnak el.

Ha megvizsgáljuk Mohamed tanításait azt találjuk, hogy igazgatási rendszere az ügyintézések megkönnyítésére épül, hiszen beosztottait könnyítésre, tisztességre és az ügyfelekkel való jó bánásmódra buzdította. Amikor elküldte két beosztottját Jemenbe, hogy bírókként dolgozzanak ott, azt mondta nekik: „Könnyítsetek és ne nehezítsetek, hozzatok örömhírt és ne riasszátok el az embereket” (al-Bukhárí és Muszlim).

Mohamed igazgatási rendszerét határozottság és szigor jellemezte, hiszen szigorúan megtiltotta követőinek, hogy úgy nevezzenek ki valakit, hogy közben létezik alkalmasabb személy a pozíció betöltésére.
A Mohamed próféta által alapított igazgatási rendszer szigorú elszámolás alá helyezte a beosztottakat, a hivatalnokokat és a hanyagokat.
Allah küldötte a lehető legnagyobb büntetéssel fenyegette meg azon beosztottait, akik csalást követtek el munkájukban: azzal, hogy meg lesznek fosztva a Kerttől, amelyről örömhírt kapott az emberiség. Azt mondta: „Minden ember, akire Allah ráhagyott egy nyájat (vezetőjükké lett), és nyáját becsapva (jogukat csorbítva) hal meg, Allah tilalmassá teszi számára a Kertet”.

Aki a népet csapja be, annak nincs köze Mohamed prófétához. Erre jó példa az, mikor olyan emberrel találkozott, aki becsapta az embereket a kereskedelemben. Abú Hurejrára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: Allah küldötte elhaladt egy ételt áruló férfi mellett, majd belenyúlt kezével az ételbe, mire kiderült hogy alul romlott volt. Azt mondta (Allah dicsérete és üdvözlése legyen vele): „Miért nem tetted az étel tetejére, hogy lássák az emberek? Aki becsap minket, az nem való közénk”.

Könyörületessége az állatok iránt

Nem kell azon csodálkozni, hogy az állatok Mohamed szeretetét, kedvességét és könyörületét élvezhetik, hiszen Mohamed sem embert, sem állatot nem bántalmazott, sőt megtiltotta követőinek is, hogy bántalmazzák az állatokat.

Megtiltotta például, hogy több terhet tegyenek az állatra, mint amennyit bír.
Megtiltotta, hogy kevés ételt adjanak nekik és hogy megerőltessék a munkával.
Megtiltotta, hogy jogtalanul öljenek meg egy állatot.
Megtiltotta, hogy célba lövésre használják, mivel az kínzást jelent.
Megtiltotta, hogy azon szórakozzanak, ahogyan az állatok egymással küzdenek (állatviadal).

Egy napon pedig, amikor a próféta elment egy időre társaitól majd visszatért hozzájuk, egy madarat talált, amely körbe-körbe repkedett és kétségbeesetten vijjogott, miután elvették két fiókáját. Megkérdezte, hogy ki vette el a fiókákat, majd arra utasította őket, hogy adják vissza az anyjuknak.
Abdullahra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: "Együtt utaztunk a küldöttel, aki valamely dolgában útnak indult. Megláttunk egy madarat, amelynek két fiókája volt, majd elvettük tőle a fiókákat. Amikor pedig jött a madár, eszeveszetten repkedett, majd mikor visszatért a Próféta, azt kérdezte: Ki okozott ijedséget ennek a madárnak fiókáival? Adjátok vissza neki fiókáit!"

Mohamednek, a küldöttnek az volt a szokása, hogy odanyújtotta a macskának a tálat könyörületességéből és kedvességéből fakadóan, hogy a kezéből igyon.

Ez egy újabb bizonyíték amellett, hogy a prófétai intelmekből, tanításokból árad a kedvesség, a szánalom és a könyörület, függetlenül attól, hogy mely teremtmény felé irányul.