A szentekhez történő fohászkodásról

Vannak, akik szokásukká tették a próféták vagy a szent emberek nevének említését – segélykérésként – mindennapjaikban. Ezzel kelnek, fekszenek, de így tesznek, ha felállnak vagy leülnek, vagy ha valahányszor bajba kerülnek és ha valamilyen csapás éri őket, vagy bármilyen gondjuk támadna. Az ilyen emberek figyelmen kívül hagyják, hogy Allah azt mondta a Koránban: „Azok, akikhez fohászkodtok Allah mellett, szolgák tihozzátok hasonlóan” (7. Szúra, 194. ája). Egy másik Korán-ája így szól: „Akikhez (a hitetlenek) Allahon kívül fohászkodnak, azok nem teremtenek semmit, hanem ők maguk is teremtettek. Halottak (ők), nem élők, nem tudják, mikor lesznek fel támasztatva. A ti istenetek egyetlen Isten!” (16. szúra, 20-22. ája)

Akik egyébként azt hiszik, hogy az elhunyt próféták, vagy szent emberek rendelkeznek a világegyetem felett és hogy kárt, vagy hasznot okozhatnak, hatalmas tévelygésben vannak. Allah azt mondta erről a Koránban: „Ha Allah kárral súlyt téged, akkor csak Ő enyhítheti azt, és ha ő jót akar, akkor nincs visszatartója az Ő bőkezűségének” (10. Szúra, 107. ája). Allah azt is mondta: „Allah helyett olyat szolgálnak, ami se nem árt, se nem használ nekik, és azt mondják: Ezek a mi közbenjáróink Allahnál! Mondd: Vajon olyanról akartok hírt adni Allahnak, amiről nem tud, sem az egekben, sem a földön? Mentes minden hibától, mennyire felette áll Ő annak, amit társítanak (Vele)”. (10. szúra, 18. ája)

Ez a Korán-ája többek között azt is bizonyítja, hogy máshoz való fohászkodás az Istennel való társításba esést jelenti, mert Allah egyik tulajdonságát, a válaszadást és a világ feletti rendelkezést ruházzák át valamelyik teremtményére. Mivel a fohászkodás – ami valamilyen ember vagy teremtmény által nem teljesíthető kérés Allah felé intézése – ugyanolyan istenszolgálat, mint az imádkozás, a böjtölés és ezért azt csak Allah felé lehet intézni. Allah így szólt a Koránban: „Így szólt a ti Uratok: Hozzám fohászkodjatok! Én választ adok nektek. Ám, akik méltóságon alulinak tartják az én szolgálatomat, azok megalázottan fognak a Gyehennába lépni.” (40. szúra, 60. ája)

Allah ugyanakkor világosan megtiltotta azt, hogy máshoz fohászkodjunk Rajta kívül, amikor azt mondta a Koránban: „És ne fohászkodj Allah helyett, olyanhoz, ami nem használ neked, és nem árt neked. Ha ezt teszed, úgy a bűnösök közé tartozol. Ha Allah valami ártalommal sújt téged, azt csak Ő háríthatja el. Ha pedig valami jót akar a számodra, azt semmi sem tarthatja vissza, eléri vele a szolgái közül azt, akit akar. Ő a Megbocsátó és a Megkönyörülő.” (10. szúra, 106-107.ája)

Mohamed próféta pedig kifejezetten megtiltotta, hogy a muszlimok túlzásba essenek személyét illetően, nehogy olyan istentársításba essenek idővel, mint más vallások követői. Omar Ibn al-Khattábra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint így szólt a Próféta (Allah dicsérete és békéje legyen vele): „Ne dicsérjetek engem túl, úgy ahogyan túldicsérik a keresztények Mária fiát, én csak egy hívő szolga vagyok, mondjátok inkább: Allah szolgája és Küldötte.” (al-Bukhárí és Muszlim). Egyes muszlimok ennek ellenére fohászkodnak hozzá, és oltalmat keresnek nevének kimondásával, sőt felkeresik sírját Medinában, hogy megérinthessék azt, és áldásokban részesüljenek!