A lelki élet határain túl
Mohamed Próféta életrajzából a Szírából tudjuk, hogy ő társasági ember volt, nem különült el követőitől. Családos ember volt, aki nem vetette meg a finom ételeket és a húst, sőt szerette az édességet is. Az éjszakának kisebb-nagyobb részét alvással töltötte el. A korai muszlimok életében a helyes táplálkozás és az alvás elengedhetetlen volt az istenszolgálatok megfelelő elvégzéséhez, hiszen a legyengült test nem lett volna képes engedelmeskedni tulajdonosának. A magasságos Allah azt mondta: „Ó ti, akik hisztek! Ne tartsátok tilalmasnak a jó dolgokat, amelyeket Allah megengedett nektek! Ne lépjétek át (a határon)! Allah bizony nem szereti a (határokat) átlépőket. S egyetek abból, amivel Allah gondoskodott rólatok megengedett és jó táplálékként, és féljétek Allahot, akiben hisztek!” (Korán 5: 87-88)
Az iszlám világ földrajzi kiszélesedésének eredményeként a következő nemzedékek megismerték a hindu, buddhista és keresztény aszkéták, szerzetesek életet. Voltak akik ennek hatására elkülönültek a közösségüktől, elvonultak a pusztákba rövidebb-hosszabb ideig, elzárkóztak a házasságtól, cölibátust fogadtak. Mások lemondtak vagyonukról és szegénységbe, hajléktalanságba vetették magukat. Voltak akik tartózkodtak a húsfogyasztástól, vagy folyamatosan böjtöltek, megint mások szüntelenül imádkoztak és különböző eszközökkel tartották ébren magukat éjszaka, hogy el ne aludjanak. Extrém lelki gyakorlatok és önsanyargató módszerek jelentek meg a muszlimok körében, melyek a lelki életnek és a szív megtisztításának az iszlámtól teljesen idegen eszközei voltak.
A neoplatonikus és buddhista eszmék, valamint a gnosztikus tanok hatására megjelentek olyan ismeretlen fogalmak is, amelyek teljesen idegenek voltak a muszlimok szóhasználatától. Megjelentek a misztikus irányzatok, amelyek az ember és Allah közötti szeretet helyett szerelemről és mámorról, a Hozzá való közeledés helyett megsemmisülésről kezdtek tanítani. A Korán-értelmezésnek úgynevezett belső, rejtett értelmezései jelentek meg, amelyek az adott idézetek valódi jelentésétől teljesen távol álló jelentést kölcsönöztek a Koránnak, továbbá koholt, kitalált hadíszok kezdtek közszájon forogni, melyekkel igyekeztek alátámasztani a homályos, misztikus gondolatokat, melyeket egyesek sajnálatos módon dogmákká emeltek.
Mindezek az idegen lelki gyakorlatok, rejtélyes fogalmak, és kifejezések – melyeket nem lehet sem a Korán, sem a hiteles Szunna alapján alátámasztani – a vallási értelemben vett újítások kategóriájába sorolhatók, melyektől a Prófétánk óva intett minket.