Testvérféltékenység
Amikor kistestvér születik egy családban, a nagyobb gyermeket sok veszteség éri, hiszen kevesebb idő, kevesebb figyelem jut rá, és állandóan ott a félelem, hogy mi lesz, ha a kisbabát jobban fogják szeretni. Ráadásul ott van a szeme előtt nap mint az a személy, akinek mindez köszönhető. És nem elég, hogy elvette tőle eddigi biztonságát, s a szülők szeretetét, még szeretni is kell őt. Nem szabad haragudni rá, nem szabad bántani, sőt hozzá se lehet érni, mert annyira féltik.
Testvérféltékenység mindig is létezett. Az első féltékenység az emberiség történetében Ádám és Éva két fiúgyermeke, Ábel és Káin között történt. A történet a Koránban is megjelenik, az első testvérpár viszályának elbeszélésében. A történetben Káin féltékeny lett Ábelre, és annyira rivalizált testvérével, hogy végül megölte őt. Jákob próféta fiai is megszabadultak féltékenységükben testvérüktől, Józseftől, aki kereskedőknek köszönhette meg életben maradását.
Miért voltak ezek a fiúk ennyire féltékenyek? Káin azért lett féltékeny Ábelre, mert Istennek jobban tetszett Ábel áldozata Káinénál, mivel Ábel a lehető legszebb dolgot ajánlotta fel Allahnak, míg Káin a legrusnyábbat és legjelentéktelenebb dolgot ajánlott fel.
Allah azt mondta a Koránban: „Recitáld el (Ó Mohamed) nekik Ádám két fiának (Ábelnek és Káinnak) a történetét, az igazság szerint. Amikor áldozatot mutattak be mind a ketten, s az egyikőjüktől elfogadtatott, és nem fogadtatott el a másiktól. Azt mondta (Káin): Bizony meg foglak ölni téged! Azt mondta (Ábel): Allah csak az istenfélőktől fogad el (felajánlást).
Ha kinyújtod felém a kezed, hogy megölj engem, én nem fogom kinyújtani a kezem feléd, hogy megöljelek. Én bizony félem Allahot, a teremtmények Urát. Bizony, azt akarom, hogy magadra vedd a magam (halálom) bűnét és a te bűnödet (amit evilágon elkövettél), és így a Tűz lakói közé tartozz! Ez az igazságtalanok fizetsége.
Lelke rávette arra, hogy megölje testvérét, s meg is ölte, így a vesztesek közé került.
S Allah elküldött egy hollót – amely a földön keresgélt – hogy megmutassa neki, hogyan rejtse el testvére holttestét. Azt mondta: Jaj nekem! Hát képtelen vagyok arra, hogy olyan legyek, mint ez a holló, s elrejtsem testvérem holttestét. A megbánók közé került.
Emiatt írtuk meg Izrael fiai számára: Az, hogy valaki megöl egy lelket (embert) – nem emberölésért vagy a Földön való pusztításért (büntetésként) – olyan, mintha minden embert megölne, és az, hogy valaki életben tartja, olyan mintha minden embert életben tartana! Bizony, eljöttek hozzátok a mi küldötteink a világos bizonyítékokkal, ám sokan közülük ezek után a Földön túlkapásra vetemednek”
(Korán 5. szúra 27-32. ája)
József testvéreit pedig az bántotta, hogy apjuk, Jákob (Béke legyen vele) a legkisebb gyermekeit szerette és érezte közelebb magához, és jobban féltette őket, mint idősebb testvéreit. Erről a 12. szúrában olvashatunk:
„Bizony, József és testvérei (történetében) jelek vannak a (róluk) kérdezők számára. Amikor azt mondták: Bizony József és az öccse (Benjámin) kedvesebbek apánk előtt, mint mi, holott mi egy erős csoport vagyunk. Bizony apánk nyilvánvaló tévelygésben van.
Öljétek meg Józsefet, vagy vessétek egy (ismeretlen) földre, hogy apátok csak felétek fordíthassa arcát, és azután igaz emberek lehessetek.
Egy közülük azt mondta: Ne öljétek meg Józsefet, hanem dobjátok a kút mélyébe, hogy felszedhesse egy utazó karaván – ha [mindenképpen] tenni akartok [valamit].
Azt mondták (Jákobnak): Ó, apánk! Mi lelt téged, hogy nem bízod ránk Józsefet? Mi bizony jóindulattal vagyunk iránta.
Küldd el őt velünk holnap, hadd érezze jól magát és játsszék kedvére! Mi bizony ügyelni fogunk (Józsefre)!
Azt mondta: Szomorúvá tesz, hogy el akarjátok vinni őt magatokkal, és félek attól, hogy felfalja a farkas, mikor ti nem figyeltek (Józsefre).
Azt mondták: Ha felfalná őt a farkas, annak ellenére, hogy mi egy erős csoport vagyunk (ahhoz, hogy megvédjük), bizony mi vesztesek vagyunk!
Majd amikor magukkal vitték, és megegyeztek abban, hogy a kút mélyébe helyezik, azt sugalltuk neki (Józsefnek): Bizony, hírt fogsz adni ezen tettükről nekik, miközben ők mit sem fognak tudni (rólad). Majd éjjel sírva mentek az apjukhoz.
Azt mondták: Ó, apánk! Mi elmentünk versenyt futni, és ott hagytuk Józsefet a holminknál, és megette őt a farkas. Te (bizonyosan) nem fogsz hinni nekünk, még akkor se, ha igazmondók vagyunk.
Elhozták a hamis vérrel [bekent] ingét. Azt mondta: Nem (történt így), hanem ti engedettek meg saját magatoknak egy [gonosz] dolgot, ám szép türelem (a feladatom), és (egyedül) Allah az, akinél segítségre lehet lelni azzal szemben, ami [hazugságot] ti mondotok.
Arra jött egy utazó karaván, és elküldték a vízhordójukat, aki leengedte a vödrét (a kútba), s azt mondta: Mily örömhír! Ez (itt) egy legényke! Ezután elrejtették őt, mint egy árucikket. Allah tudja azt, amit tesznek." (Korán 12:8-19)