Fennmaradt vallási és kulturális létesítmények

A török hódoltság előtti korszakból – néhány érmét leszámítva – alig akad tárgyi jellegű emlékünk az iszlámmal való érintkezésről. A következő részben a török időkről fennmaradt emlékekkel ismerkedhetünk meg.

A meghódított területeket a törökök igen rövid idő alatt a birodalom új tartományává tették és annak közigazgatási, társadalmi, gazdasági és vallási életét egyaránt új alapokon szervezték meg. A törökök Magyarországon hosszú távra rendezkedtek be, környezetüket minden bizonnyal a számukra kényelmes, megszokott, megfelelő módon próbálták kialakítani. Más kérdés, hogy igényeik és lehetőségeik nem találkoztak az európai ízléssel.

Megváltozott a városok arculata: a mecsetek, minaretek, hammámok stb. épültek, amelyek egy része ma becses műemlékeink közé számítanak. A piacokon megjelentek a balkáni-keleti áruk, és az ilyen jellegű kézművesség néhány ága, így például a bőr- és fémművesség is gyökeret vert magyar földön. A keleti szőnyegek, ruhadarabok, ékszerek, fegyverek, stb. megbecsülésnek örvendtek ebben az időszakban, bevonultak a tehetősebb magyar házakba, motívumaik pedig a magyar népművészetbe.

A jeles 17. századi török utazó, Evlia Cselebi, a következőket mondja leírásában: „Pécsnek hetven helyen van sétahelye, tulipánokkal és madarakkal tele, ahol a hajlott lombozatú fűz, nyár, ciprus és hársfák árnyékában, magas fű között „Szelszebíl” (paradicsomi) folyóhoz hasonlóan, csillogó vízmedencéket képezve néhány száz folydogáló forrás folyik”. A törökök elsősorban dzsámikat, mecseteket, derviskolostorokat emeltek a lélek épülésére, sírkápolnákat (türbe) a holtak emlékére. A tanulni vágyó ifjak számára alap és középfokú iskolákat, mektebeket és medreszéket hoztak létre. A testi felépülésre pedig a fürdők szolgáltak, de kutakat, medencéket és vízvezetékeket is építettetek.

Dzsámik:

Az Oszmán-török eredetű épületek legjelentősebb csoportját a dzsámik, illetve mecsetek alkotják. Ezen épületek jelentős részét részben vagy teljes egészében keresztény templomokból alakították ki. A belső berendezést, oltárképeket, szobrokat eltávolították, a falfestményeket, freskókat bemeszelték. Ahol lehetőség volt rá – mint például a pesti belvárosi plébániatemplomban – ott a szentély déli falában mihrábot (imafülkét) az imairányt mutató alakítottak ki.

A hódoltság folyamán jelentős átépítéseket végeztek a Buda 1541. évi elfoglalása után sebtében dzsámivá alakított középkori Nagyboldogasszony-templom déli oldalán, anélkül azonban, hogy jellegzetes tömegét, gótikus alaprajzi elrendezését megbontották volna. Hasonló módon jártak el a budavári Szent György-templom esetében. Az épület mellé - annak teljes középkori architektúráját megőrizve – különálló minaretet építettek. A meglévő épületek felhasználásának különleges példája az esztergomi Uzicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi, melyet a városfal 13. századi eredetű kaputornyának átépítése során alakítottak ki.

Az alapjaitól török eredetű dzsámiknak két alapvető típusát különböztetjük meg. Az első, általánosan elterjedt csoportba a négyzet alaprajzú, kívül nyolcszögű, belül kör alakú dobon nyugvó kupolával fedett épületek tartoztak. A főhomlokzathoz a legtöbb esetben három boltszakaszos, ugyancsak kupolákkal fedett előcsarnok tartozott.

Az iszlám vallás előírásainak megfelelően a hívők Mekka felé fordulva imádkoznak, ennek megfelelően a Magyarországon épült dzsámikat DK-i irányba tájolták. Az épületek DK-i falának közepén helyezték el a mihrábot (imafülkét), mellette a minbart (szószéket). Vele szemben, tehát az ÉNy-i oldalon nyílott az épület bejárata, mellette, az ÉNy-i sarkon állott a legtöbbször az épülettel egybeépített, a dzsámi belső teréből vagy az előcsarnokból nyíló minaret.

E típus legszebb példája a pécsi Gázi Kászim pasa- dzsámi, melyet a középkori Szent Bertalan-templom helyén, annak köveit is felhasználva építettek a 16. század hetvenes éveiben. A ma is álló, ismert épületek közül e csoportba tartozik az ugyancsak pécsi Jakováli Hasszán, a siklósi Malkocs bej és a szigetvári Ali pasa dzsámi is.

A dzsámik másik csoportjába a téglalap alaprajzú, síkfödémmel vagy sátortetővel fedett, egyszerűbb épületek tartoztak. A kutatás eddig két ilyen épületet tárt fel, mindkettő 1566 után épült a gyulai, illetve a szigetvári várban. Ma már csak a szigetvári Szulejmán dzsámi áll, a gyulai épületet alapozásáig elbontották. Eredeti formáját az itt folytatott ásatások, illetve a 18. századból fennmaradt metszetek alapján rekonstruálták. Ma is álló minaretje őrzi a 17. század elején emelt egri Kethüdá-dzsámi, illetve az érdi Hamzsa bég-dzsámi emlékét.

Türbék:

Nyolcszög alaprajzú, kupolával fedett türbék szép számban épültek a hódolt magyar területen, mára azonban csak kettő maradt fenn közülük. A budai Gül Baba-türbét Jahjapasazáde Mehmed pasa építtette, a Buda várának elfoglalását követő első pénteki imádság idején elhunyt bektasi dervis, Gül Baba sírja fölé 1543-1548 között. Építészetileg igen hasonló hozzá a 16. század végén épült pécsi Idrisz Baba-türbe.

Fürdők:

A török fürdőket két nagy csoportba sorolhatjuk. Ilidzsének a természetes forrásokra épült hév- vagy termálfürdőket, hamamnak a gőzfürdőket nevezzük. A két típus közötti különbség a vízellátás, illetve a fűtés megoldásának módjában rejlik, alaprajzilag azonban nincsen lényeges eltérés közöttük. Mindkét esetben a római fürdők szerkezeti beosztását követték. A hódolt magyar területen ilidzséket és hamamokat egyaránt építettek. A berendezkedő hódítók a fürdők esetében is felhasználták az itt talált középkori előzményeket, elsősorban ott, ahol természetes hévízforrások fakadnak.

Budán például török fürdőként üzemeltek a mai Császár, Rác és Rudas fürdők, helyükön már a 15. században is fürdőházak állottak, a Király fürdőt azonban Szokollu Musztafa pasa (1566-1578) alapította, a török kori források egybehangzóan „Kakas kapu” fürdőjeként említik. Ez is termálvizes fürdő, vizét azonban a mai Lukács fürdő kertjében fakadó forrásból, agyagcsövekből épített vezetéken vezették idáig. Eger városában két török fürdő épült. A püspöki palota kertjében ma is álló és működő Arnaut pasa fürdőt Esterházy Károly mentette meg a pusztulástól, aki kijavíttatta, sőt még két helyiséget is építtetett hozzá. A vár bejáratával szemben elhelyezkedő, ma már csak alapfalaiban meglévő Valide szultána gőzfürdőt a visszafoglalás után csak rövid ideig használták, 1765 után már nem említik.

Güzeldzse Rüsztem budai pasa (1559-1563) nevéhez két magyarországi fürdő alapítása fűződik. Az esztergom-vízivárosi - róla elnevezett épület - hévízforrásra épült ilidzse, a székesfehérvári hasonló nevű fürdő hamam volt. Jelenleg már mindkét épület csak alapfalaiban létezik. A forrásainkban említett számos pécsi török fürdő közül a Memi pasa alapítványának részeként épült fürdőt tárták fel az utóbbi évek régészeti kutatásai.

Városaink és egyes utcanevek is emlékeztetnek bennünket a múltbeli muszlim jelenlét emlékeire. A városok között Hajdúböszörmény, Törökbálint, valamint Budapesten a Pasarét, és a Törökvész városrészek utalnak az iszlámra. A budapesti utcanevek közül a Török utca, Gül Baba utca, Turbán utca, Mecset utca, Türbe tér, Bég utca, Böszörményi út, Hamzsabégi út, Ali utca, Ibrahim utca, Szpáhi utca őrzi az iszlámmal évszázadok óta fennálló kapcsolatot.