Rövid válaszok

1. Hogyan viszonyuljunk mások bántó, kellemetlen viselkedéséhez?

A muszlim embernek arra kell törekednie, hogy visszafojtsa és leküzdje haragját, ha feldühítik és zaklatják. Nem elegendő azonban leküzdeni a haragot, mert a harag puszta elfojtása titkolt gyűlöletté változik. A muszlim ember úgy tudja pozitívan leküzdeni a haragot, ha a bántó magatartásra türelmesen és elnézően reagál, miközben az Isten szeretetének és megelégedésének elnyerését tartja szem előtt. Allah azt mondja a Koránban: „… és akik visszafojtják haragjukat, és elnézőek az emberekkel, nos Allah szereti a jótevőket” (Korán 3:134) Ennek hatására ugyanis megenyhül és megszabadul a bosszúvágy kényszerétől, sőt ezzel a hozzáállással erkölcsileg az ellenséges rosszindulatú ember fölé emelkedik, akit ezzel változásra ösztökél. Így szól a Korán: „A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Hárítsd vissza (a gonoszságot) egy szebb cselekedettel, és íme az, aki között és közötted ellenségeskedés volt, most már olyan, mint a közeli (igaz) barát. Csak azok kapják meg ezt, akik türelmesek, és csak azok, akiknek hatalmas részük van (a boldogságból)” (Korán 41:34-35). Az iszlám szerint nem az izmos ember az erős ember, hanem az, aki kiegyensúlyozott, béketűrő és tud magán uralkodni, ha dühbe gurul. Mohamed Próféta azt mondta: „Nem az az erős, aki másokat lebirkózik, hanem az, aki tud uralkodni magán a haragvásnál”

2. Mi az igazi megbocsátás?

Az igazi megbocsátás az iszlámban: „Megbocsátani akkor, amikor lehetőség van a bosszúállásra”Az iszlám vallás arra tanítja követőit, hogy legyenek toleránsak és megbocsátóak: „…Legyenek hát elnézőek, és gyakoroljanak megbocsátást. Vajon nem szeretnétek-e, hogy Allah megbocsásson nektek? Allah Megbocsátó és Irgalmas” (Korán 24:22). Az iszlám szerint például a gyilkosság büntetése a kivégzés, azonban lehetőséget ad a megbocsátásra: „Ó ti, akik hisztek előíratott nektek a megtorlás a meggyilkoltak esetén: a szabadot a szabadért, a szolgát a szolgáért, a nőt a nőért. Ám ha valaki felé megbocsátást gyakorol az ő testvére, úgy a [vérdíj] követelése méltányosan, a kifizetés pedig illendő módon [történjen]. Ez könnyítés a ti Uratoktól és könyörület…” (Korán 2: 178). Ez persze nem jelenti azt, hogy a muszlim embernek el kell mindent tűrnie. Az ember az iszlám nézete szerint ugyanis egy méltósággal felruházott teremtmény: „Méltóságot adtunk hajdan Ádám fiainak, a szárazföldön és a tengeren is vittük őket, és jó dolgokkal láttuk el őket, és sokak fölé emeltük őket azok közül, kiket teremtettünk” (Korán 17:70). „Engedélyt kaptak [a harcra] azok, akik ellen harcolnak, mivel ők jogtalanságot szenvedtek el, Allah bizony képes az ő megsegítésükre. (Azok) akiket igaztalanul űztek el a lakhelyeikről csupán azért mivel azt mondták: Allah a mi Urunk!” (Korán 22: 39)

3. Mit tekint az emberi élet fő küldetésének?

Az emberi élet fő küldetése Isten szolgálata és imádata, vagyis az Isten akaratának való behódolás és engedelmesség, mert ebben rejlik az ember valódi boldogsága. A Korán így szólt: „Nem teremtettem meg a dzsinneket, sem az embereket csupán avégett, hogy engem szolgáljanak. Nem akarok tőlük ellátást, és nem akarom, hogy tápláljanak.” (Korán 51: 56-57) Sokan félreértik ezt a Korán idézetet, és azt gondolják, hogy Allahot csupán imádkozás, böjt, adakozás, zarándoklat és istenemlegetés útján lehet szolgálni. Az istenszolgálat a tudósok meghatározása szerint Allahnak való engedelmességet, alávetést és megalázkodást jelent, valamint minden olyan cselekedetet, amelyet Allah szeret, és amellyel megelégedik, legyen szóbeli tett, rejtett vagy látható cselekedet. Szóbeli tett például az istenemlegetés, a fohászkodás és a bocsánatkérés, sőt akár az emberek felé nyilvánított köszönet. Rejtett cselekedet például az Allah és küldötte iránti szeretet, az istenfélelem, a bűnbánat, az őszinte odaadás a vallási cselekedetekben, az Allahra való hagyatkozás, belenyugvás az isteni elrendelésbe, a remény Allah könyörületében stb. Látható cselekedet a szülőkkel és a rokonokkal való jó bánásmód és a kapcsolattartás, a tanulás, az egyezmények betartása, a szegények segítése, sőt az állatok megsegítése stb. Ha egy alkalmazottnak az a szándéka hogy családját eltartsa munkája révén, és hasznot nyújtson az embereknek, akkor munkája istenszolgálat. Az istenszolgálat kiterjed a muszlim ember egész életére, legyen szó konkrét vallásgyakorlásról vagy világi cselekedetről, hiszen a muszlim nem csupán a mecsetben imádja Allahot, hanem mindenhol és minden időben, élete végéig. Allah azt mondja a Koránban: „Szolgáld hát Allahot, amíg el nem jön a bizonyosság (a halál)” (Korán 15:99)

4. Mi a véleményük a fogamzásgátlásról?

Az iszlám vallás egyik alapvető célja az emberi faj fenntartása a házasság útján történő utódnemzésen keresztül. Az iszlám ennek érdekében tiltja a végleges fogamzásgátlást (a meddővé tételt), ahogyan tiltja az abortuszt is, mely a Korán szerint gyilkosság: „Ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől félve, - Mi ellátjuk őket és titeket is. Bizony, nagy bűn az ő megölésük!” (Korán 17: 31) Ugyanakkor az iszlám nem gördít akadályt a családtervezés elé: a szülők megtervezhetik, milyen időközönként kívánnak gyermeket vállalni, hiszen az iszlám jog lehetővé teszi az édesanyáknak, hogy a szülések között néhány évnyi pihenőt tartsanak, az egészségük megóvása és a gyermekek egészséges fejlődésének biztosítása érdekében. Mohamed próféta (béke legyen vele) kortársai között is voltak, akik gyakorolták a fogamzásgátlás természetes módját. A muszlimok manapság olyan modern fogamzásgátló eszközöket is alkalmazhatnak, melyek nem károsak az egészségre, és csak ideiglenesen szüneteltetik a fogamzást.

5. Mit gondolnak az asztrológiáról?

A középkori muszlim asztronómusok pontos számításai alapján, és találmányaik segítségével az utazók a csillagok helyzete alapján tájékozódtak éjszaka, és képesek voltak meghatározni Mekka irányát is. Az iszlám böjthónap, a Ramadán kezdetének és végének meghatározása is csillagászati megfigyeléseken alapul. Mi muszlimok hisszük, hogy a rejtett dolgokat, mint például a jövőt egyedül Isten ismeri, és elutasítjuk azt, hogy a csillagok helyzetéből, vagy a horoszkóppal meg lehetne határozni a jövőt. Az iszlám szerint, aki megkérdez egy csillagjóst, vagy horoszkópot olvas, annak Isten negyven napig nem fogadja el az imádkozását, aki pedig hisz benne, az egyenesen a Koránt tagadja, amelyben Isten így szólt: „Allah nem avat be titeket a rejtettbe (rejtett dolgokba) ám Allah azt választ ki a küldöttei közül, akit akar” (Korán 3: 179) Az iszlám tehát engedélyezi a csillagászatot, azonban kategorikusan tiltja az asztrológiát, amelynek művelői a csillagok állásából próbálnak következtetni a jövő történéseire.

6. Boldogít-e a pénz?

Az iszlám szerint a pénz lehet a boldogság és a boldogtalanság forrása is. Ha Istennek tetsző módon szerezzük meg, és olyan célokra fordítjuk, melyek megengedettek és hasznosak az egyén és a társadalom számára, akkor áldássá válik, és boldogítja az embert. Ha azonban nem megfelelően kezeljük, nem adakozunk belőle, vagy olyanra költjük, ami káros, akkor evilági és túlvilági boldogtalansághoz fog vezetni. Az iszlámban a pénzzel kapcsolatban három fontos tanítást lehet kiemelni:

Az evilági élet jelentéktelen a túlvilághoz képest. A Korán azt mondja: „Az evilági élet csak játék és mulatozás. A túlvilági lakhely az örök élet. Bárcsak tudnák!” (Korán, 29:64) A pénz nem tart örökké, csupán a jótettek maradandók: „A vagyon és a gyermekek az evilági élet díszei, ám a maradandó jócselekedetek, azok a legjobbak az Uradnál a jutalmazást és a reményt illetően” (Korán 18:46)

A pénz és a vagyon tekintetében az alapelv a mértékletesség. A Korán azt mondja: „És keresd a túlvilágot (a túlvilági boldogságot) azáltal, amit Allah adott neked, de ne feledkezz meg evilági részedről” (Korán 28:77). A szülőkről való gondoskodás, a család, a gyermekek eltartása, és a szegények támogatása mind-mind istenszolgálat, ami a hívőknek elsősorban a túlvilágon fog boldogságot hozni, de a muszlim ember az alapvető a szükségleten felül, szép dolgokra is költhet mértékkel: „Egyetek és igyatok, ám ne pazaroljatok! Ő bizony nem szereti a pazarlókat” (Korán 7: 31)

A pénzhez való önző ragaszkodás túlvilági büntetést vonhat maga után. Azt mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele): „Pórul jár a dinár imádója!”. A Koránban olvashatunk a szigorú büntetésről: „Azok, akik felhalmozzák az aranyat és az ezüstöt, és nem költik el Allah útján, azoknak adj örömhírt fájdalmas gyötrelemről. Azon a napon, amikor felhevíttetnek (a felhalmozott kincsek) a Gyehenna tüzében, és homlokukat, oldalukat és hátukat bélyegzik meg azokkal [az lesz mondva nekik:] Ezt halmoztátok fel magatoknak, ízleljétek hát meg azt, mit felhalmoztatok” (Korán 9: 34)

7. Van-e élet a halál után?

Az iszlám egyik alapvető jellemzője a halál utáni életbe vetett hit fontossága. Az iszlám vallás hittételei közül az ötödik a túlvilági életben vetett hit. A Szent Korán olyan részletességgel írja le a Túlvilági eseményeket, ahogyan talán egyetlen más vallás sem. Ezeket a jövőben bekövetkező eseményeket ugyanis csak a kinyilatkoztatás útján ismerhetjük meg.

A halállal kezdődik a túlvilági élet: „Mondd: Elszólít titeket a halál angyala, aki megbízatott veletek, majd pedig az Uratokhoz fogtok visszatérni.” (Korán 32 :11). A halál után minden ember a sírközi életét éli. Ebben a létformában várakoznak az emberi lelkek arra, hogy újra egyesüljenek a testtel és feltámadjanak: „előttük van egy akadály (sírbeli állapot) egészen addig a Napig, amelyen fel lesznek támasztva” (Korán 23 :99-100)

De vajon mikor lesz a Feltámadás Napja? A Korán álláspontja egyértelmű: csak Allah tudja annak idejét:„Kérdeznek téged az Óráról. Mikor van annak a megszabott ideje? Mondd: Annak tudása csupán az én Uramnál van meg. Csak Ő ismeri annak idejét. Ott súlyosodik az egekben és a földön. Váratlanul fog érni benneteket” (Korán 7: 187) Azon a napon az emberek előjönnek sírjaikból, egyenkénti megjelenésre és elszámolásra Isten elé, hogy ítélkezzen felettük evilági életükben való tetteik szándéka alapján: „s akiknek a mérlegük súlyos lesz (a jótettekkel), azok a boldogulók. Akiknek azonban könnyű lesz a mérlegük, ők azok, akik elvesztették magukat, örökre a Gyehennában maradnak” (Korán 14: 27)

A boldogulók a mennyei kertekbe kerülnek, mely az öröm, a boldogság helye: „Azok, akik félték Urukat, csapatostól vezettetnek majd a Kerthez, míg el nem érik azt, s akkor megnyílnak annak kapui, s az őrzők így szólnak: Békesség reátok! Jót cselekedtetek, lépjetek hát be, hogy örökre ott tartózkodjatok!” (Korán 39: 73)

8. Sorsunk és a szabadakarat?

A sorssal és a szabad akarattal az iszlámban a hatodik hittétel foglalkozik, melynek pontos elnevezése az elrendelésbe vetett hit, amely a legegyszerűbben így értelmezhető: az ember egyszerre van predesztinálva és egyszerre szabad is.

Az eleve elrendelés, vagy eleve elrendelés a következőképpen épül fel az iszlámban: a muszlim teológusok magyarázata szerint az elrendelésnek négy fokozata van, amely csak az ember szempontjából különül el ilyen módon:

* Allah öröktől fogva tudja, hogy mi történt a múltban, mi történik a jelenben és mi fog történni jövőben.

*Allah leírta előre mindazt, ami történik és létezik a világ teremtésétől kezdve a Feltámadás napjáig, és minden dolgot feljegyzett a Jól Őrzött Táblán.

* Allah örök tudása, és az események feljegyezése után Allah akarata és elhatározása következik, mely által szentesítette mindazt, amit előre tudott és rögzített.

* Végül mindenhatóságából, tökéletes képességéből fakadóan Allah létrehozta mindazt, ami az egekben és a Földön van és történik.

Emellett mi muszlimok hiszünk abban, hogy Allah azt is akarta, hogy az embereknek legyen szabad akaratuk. A biológiai folyamatok zöme, melyek testünkben zajlanak, nem a mi akaratunktól függenek. Bizonyos határokon belül azonban van választási lehetőségünk. A Koránban például ez áll: „És mondd (Mohamed): „Ez az igazság, mely Uratoktól van (a Korán). Aki akar higgyen benne, és aki nem akar, az ne higgyen” (Korán 18: 29). Mindenki maga választja meg miben hisz, és milyen ideológiát követ. E nélkül a szabadság nélkül sem a próféták elküldésének, sem a végítéletnek sem lenne értelme. Allah azonban igazságos, és csak azért ítél meg minket, amit saját akaratunkból teszünk.

Végső soron ez a választási lehetőség is csak azáltal létezik, hogy Allah úgy döntött, hogy szabad akaratot ad nekünk: „Ez csupán intés a teremtményeknek - annak, aki közületek az egyenes úton akar járni. Ám csak akkor akarhatjátok, ha Allah akarja, a teremtmények Ura” (Korán 81: 27-29)

9. Mi a véleményük a húsevésről?

Az iszlám vallás engedélyezi a hús fogyasztását, csupán bizonyos korlátokat állít fel ezzel kapcsolatban. Allah így szólt a Koránban:

„Tilalmas számotokra a döglött [állat húsa], a vér, a disznóhús, s mindaz, ami nem Allah nevének említésével lett levágva, és ami meg lett fojtva, és az agyonütött, [az esés által] halálra zúzódott, a felöklelt, és amit a vadállatok marcangoltak szét, kivéve, ha levágjátok (mielőtt kimúlna). S az is, ami áldozati (bálvány) kövön lett levágva…” (Korán 5: 3) Az iszlám vallás előírása alapján vágott jószágok húsát helál (megengedett) húsnak nevezzük. Az iszlám engedélyezi az ábrahámi vallások követői által helyesen levágott jószágok húsának fogyasztását is. Mint mindenben, a húsevésben is mértéktartónak kell lenni, hiszen Allah azt mondja: „Egyetek és igyatok, és ne pazaroljatok” (Korán 7: 31)

10. Az üdvözüléshez/megvilágosodáshoz szükséges-e, hogy az ember vallási dogmákat kövessen?

Az iszlámban a dogma szó megfelelője az aqídah, ami az iszlám hit tételeiről alkotott szilárd hitet, meggyőződést jelenti. A Korán kifejti melyek az iszlám hit alappillérei: „Az az igaz kegyesség, ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban (túlvilágban), az angyalokban, az Írásokban, a prófétákban” (Korán 2: 177) Ehhez az öthöz adódik a hatodik hittétel: „Minden dolgot elrendelés alapján teremtettünk” (Korán 54: 49). A hat hittételbe vetett hit elengedhetetlen, mert nélkülük nem tudjuk, honnan eredünk, ki teremtett bennünket, kinek tartozunk hálával, és mi vár ránk a halálunk után, illetve, hogy kik közvetítették az emberiségnek Isten üzenetét, és hogy mely forrásokból meríthetjük a vallási nézeteinket, egyben életmódunkat, és mindazt a tudást, amire szükségünk van az evilági és túlvilági boldogulásunkhoz.

11. Mi okozza az agressziót a világban?

Az agresszió a gonosz erők munkálkodásának, és az emberiség Allah tanításitól való elhajlásának a következménye: „Ó, ti hívők! Bizony a részegítő ital, a szerencsejáték, az áldozati (bálvány) kövek, a nyilakkal végzett sorsolás utálatosság, mely a Sátán műve, kerüljétek hát el, talán boldogultok. A Sátán az ellenségeskedést és a gyűlöletet akarja közétek helyezni” (Korán 5: 90-91). Az alkohol, és más szenvedélyek miatt válnak az emberek leginkább agresszívvá, ezért a kiváltó okokat kell visszaszorítani. Az agresszió másik fő forrása az a bosszúvágy, aminek az ellenszere az iszlámban a türelem: „A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Hárítsd vissza (a gonoszságot) szép tettel, és íme az, aki között és közötted ellenségesség volt, olyan, mint a közeli barát. Csak azok kapják meg ezt, akik türelmesek, és csak azok, akiknek hatalmas részük van (a boldogságból)” (Korán 41: 34-35)

12. Helyeslik vagy elutasítják-e a válást, ha a családban a gyerekek érzelmi fejlődését sérti a sok feszültség?

„A leggyűlöletesebb megengedett dolog a válás”- mondta Mohamed próféta, hiszen egy családnak a felbomlása hatalmas veszteség a muszlim közösség szempontjából. Ugyanakkor az iszlám szerint nem lehet a törvény erejével életük végéig együttélésre kényszeríteni a házastársakat, ha már nem szeretik és becsülik egymást, és elviselhetetlenné válik számukra a házasság. Ha nem működik a házasság, és nincs esély arra, hogy kibéküljön a házaspár, akkor az iszlám végső megoldásként engedi meg a válást. A sok feszültség elsősorban a házastársakat viseli meg érzelmileg és mivel ez rossz hatással van a fejlődésükre, ezért elejét kellene venni a feszültségeknek. A házaspár közötti állandósuló gyűlölködés, a mindennapos veszekedés sokkalta rosszabb hatással van a gyermekekre, mint a békességben és időben történő szétválás.

13. Van-e eredendő bűn, és ha igen, mi az?

Az iszlám szerint nincs eredendő bűn. Amit az első emberpár elkövetett, Allah megbocsátotta nekik, hiszen miután ettek a tiltott fáról, megtanította nekik, hogyan kérjenek bocsánatot: „Ádám ezután szavakat kapott Urától, és Ő kiengesztelődött iránta. Bizony Ő a Kiengesztelődő, az Irgalmas” (Korán 2: 37). Ezek a szavak a következők voltak: „Urunk! Vétkeztünk magunk ellen. Ha nem bocsátasz meg nekünk és könyörülsz rajtunk, akkor bizony a vesztesek közé fogunk tartozni!” (Korán 7: 23) Ezért a bűnt az ő leszármazottjaik már nem hordozzák, tehát eredendően senki sem születik bűnösnek. Az emberiség Ádám és Éva botlása nyomán népesítette be a Földet, és ez az eset indította el mindazt, amire Allah ezt a bolygót eredetileg teremtette. Az embereknek ugyanis ide kell születniük, majd megpróbáltatásokon kell keresztül menniük, azután meghalnak, majd Allah előtt számot kell adniuk arról, hogyan cselekedtek mindazzal, amit kaptak evilági életükben.

14. Hogyan fejleszthető a mások iránti szeretet?

Az iszlám a „gyakorlati” szeretetet részesíti előnyben, ami a könyörületességben, és a segítőkészségben fejeződik ki elsősorban. A rokonok iránti szeretet természetes módon jelenik meg bennünk, de ezzel együtt fontos tudatosan is kifejezni a szeretetet, ami főként a szoros kapcsolattartásban, és a könyörületes gondoskodásban nyilvánul meg. A hittestvérek között az egymás iránti szeretet leginkább az örömteli együttlétben, a hitközösség tagjainak egymás iránti elkötelezettségében, és az áldozatkészségben mutatkozik meg. Minden más ember iránti szeretünk alapja Ádámtól való közös származásunk, így valójában egyetlen hatalmas családhoz tartozunk. Minél nagyobb együttérzést és irgalmat tudunk tanúsítani embertársaink iránt, minél aktívabban tudunk segíteni nekik, és gondoskodni róluk, annál jobban erősödik és fejlődik a szívünkben az irántuk táplált szeretet.

15. Mi a jelentősége a különös álmoknak, és megfejthetők-e az üzeneteik?

Az iszlám vallástudomány régóta foglalkozik az álomfejtés kérdésével. A tudósok az álmokat három kategóriába sorolják: az igaz álmok, amelyek Allahtól származnak, az értelmetlen álmok, amelyek a sátántól erednek, és a napközbeni eseményekről szóló álmok, amelyeket viszontlát az ember álmában. Azt mondják az álmok jelentéseiről, hogy ha valaki örömteli álmot lát, akkor azt érdemes megosztani másokkal, ha azonban rossz álmot lát az ember, arról ne beszéljen. Igaz álmot főként a próféták kaptak. Ha beigazolódó álmot lát az ember, akkor ez az isteni sugalmazás egy részét képezi. Ez különösen azokkal az emberekkel fordulhat elő, akik őszinték és nem hazudnak, ez pedig nem csak hívőkkel fordulhat elő. Erre jó példa a József próféta történetéből ismert király esete, aki megmentette népét álmában látott igaz látomása által. Az álmok megfejtésével a tudósok szerint azok foglalkozhatnak, akik jártasak a hittudományban, vallásukat gyakorló, éleslátású és megbízható személyek. Ennek ellenére egy adott álom többféle jelentést is kaphat attól függően, hogy az álom mely részét veszi alapul a magyarázó, ezért sosem biztos, hogy beigazolódik.

16. Áldás vagy átok az igazi szerelem?

Őszinte, igazi szerelemről akkor beszélhetünk, ha menyasszony és vőlegény, férj és feleség képesek önzetlenül, alázattal szeretni a másikat, és nem úgy, hogy a másik fél kihasználására, birtoklására törekednek. A szerelemnek ezen fokozata azonban nem jöhet létre a hit és az istenfélelem nélkül, melyek segítenek kiemelni az embert a mohóság és önzés mocsarából. Az iszlám tanításai szerint az igazi szerelem csak a házasságban teljesedik ki, és válik áldássá: „Nem lehet annál jobbat találni a szerelmeseknek, mint a házasság” – mondja Mohamed Próféta. Amennyiben a szerelmesek házasságon kívül keresik a boldogságot, könnyen átokká válhat számukra, hiszen elveszítik Isten kegyelmét és védelmét, amelyet a házasság által adományozna számukra.

17. Hisz Ön a telepátiában?

Az emberek közötti telepátia egy létező dolog számomra. Vannak emberek, akiket Isten olyan képességgel áldott meg, hogy megérzik, ha mások kommunikálni akarnak velük, sőt képessé válhatnak arra is, hogy a megérzésük által érzékelt kommunikációt üzenetként értelmezzék. Az iszlám történeti forrásai a próféták csodái mellett beszámoltak egyes hívő emberek életében bekövetkezett, egyértelműen telepatikus eseményeknek tekinthető esetekről. Ahogyan az isteni kinyilatkoztatás is olyan embereknek adatott meg, akik igazán közel álltak Allahhoz, úgy a telepátia is olyan emberek között jön létre, akik igazán közel állnak egymáshoz vagyis akiket szoros lelki szálak kötik egymáshoz.

A világ jelenlegi helyzetéről az ember tehet, aki felelőtlen magatartásával sodorta a pusztulás felé világunkat: „Megjelent a romlás a szárazföldön és a vizeken, azáltal amit az emberek elkövettek” (Korán 30: 41). A Teremtő azonban közölte velünk, hogyan javíthatunk világunk helyzetén. Nem várhatjuk azt, hogy a dolgok csak úgy, maguktól rendbe jönnek. Változtatnunk kell erkölcsi állapotunkon: „Allah nem változtatja meg egy nép állapotát, amíg ők nem változtatnak magukon”. Emellett az emberiségnek vissza kell térnie Isten törvényeihez, és a teremtett világ rendjének betartásához, tehát meg kell békélnünk Allah akaratával. Allah azt mondja a Koránban: „Ha a városok lakói hinnének, és istenfélők lennének, áldásokat nyitnánk rájuk az égből és a földből” (Korán 7: 96)