Mohamed és az emberek a háború időszakában

Nagylelkűsége az ellenséges katonákkal szemben csata közben

Mohamed az ő nemes erkölcse és kinyilatkoztatott Könyve által sosem vezetett félre senkit, vagy szegte meg egyezményét senkivel, még akkor sem, ha az ellenségéről volt szó, mindaddig amíg a másik fél meg nem szegte azt. Hozzá kell tenni, hogy ellenségeivel való háborúi alatt – akár neki kedvezett a csata, akár ellenségeinek – sosem kínozta a sebesülteket és a foglyokat és nem engedte, hogy megbecstelenítsék, megcsonkítsák az elesett katonák holttestét, valamint megtiltotta minden katonájának és hadserege egész vezérkarának, hogy ilyet tegyenek, legyenek bármilyen körülmények között. Ezáltal követőivel együtt a legcsodálatosabb példáját mutatták be az emberiség számára, a háborúban tanúsítandó erkölcsi nagylelkűségről.

Nagylelkűsége a nőkkel szemben, akik az ellenség soraiban voltak

Olvassuk el azt a történetet, amely mély gondolkodásra készteti az elmét, és megrázza az emberi érzelmeket:

Az egyik döntő csatában, melyet Mohamed vívott meg ellenségeivel, az egyik vezérkari parancsnok aki a próféta katonai iskolájában nevelkedett – és aki nem más, mint Ali ibn Abú Tálib, az unokatestvére – meglátta, amint egy arcát elfedő ellenséges katona Mohamed sebesült és a halott követői között mozgott, majd rettenetes módon eltorzította és módszeresen megcsonkította azokat. Odáig fajult a dolog, hogy Mohamed és Ali a vezérkari főparancsnok egyik közeli rokonát, Hamzát is megcsonkította, ez a látvány pedig Alit szörnyen elborzasztotta és elhatározta hogy bosszút áll ezen a katonán, ezért olyan gyorsan szaladt utána, akár a nyílvessző. Azonban mikor felemelte a kardját, hogy végzetesen lesújtson a katonára, meghökkentette a látvány: egy nő állt előtte, aki az ellenséghez tartozott és a katonák egyenruhájába bújt.
Ennél a pontnál amikor felemelte a kardot a katona feje fölé, összemérte a hadvezér a bosszúvágyat és azokat a kimagasló elveket, melyeket Mohamed iskolájában magába szívott. Győzedelmeskedett benne a nemes erkölcs és leengedte a kardját, visszafojtotta dühét és útjára engedte a nőt, társai ellen elkövetett szörnyű tettei ellenére!

Ez bizony jól mutatja milyen magas erkölcsi és elvi szinten állt Mohamed és követői, hiszen könyörülettel viseltettek a nők iránt, még akkor is ha az ellenség soraiban voltak.

Nagylelkűsége a foglyokkal

Az emberjogi szerződések és nemzetközi egyezmények ellenére, a fogoly a huszonegyedik században még mindig ki van téve a lelki és fizikai kínzásnak és az emberi jogok ordító megsértésének. Ezzel szemben Mohamed, a küldött már idestova tizennégy évszázada bevezette a világ számára a foglyokkal való nagyszerű eljárás módszerét, amely biztosan kivezetné a világot a fogolyválságból, amennyiben az emberiség ezt a módszert alkalmazná. Ez a módszer minden lelkiismerettel és nemes erkölccsel rendelkező személy érzelmét felébresztené, hiszen Mohamed teljes mértékben megtiltotta a foglyok jogainak megsértését, álljon amögött bármilyen indok is.

Tilos ezen bánásmód értelmében a fogoly testi vagy lelki kínzása, továbbá nem szabad sértegetni és tilos megvonni tőle az ételt és az italt. Mohamed és követői még saját magukkal szemben is előnybe részesítették a foglyokat az étkezésben. Az olvasóra bízzuk ennek a viselkedésnek és nagylelkűségnek a megítélését.

Erről a látványról a Szent Korán is beszámolt, amely nagyrabecsüléssel illette azt és azt mondta Mohamed követőit dicsérve: „És táplálnak az ételből – holott szeretik – szegényt, árvát, és foglyot.”> (76. szúra, 8. ája). Vagyis Mohamed és követői annak ellenére lemondanak az ételről a szegények, az árvák és a foglyok javára, hogy kevéssel rendelkeztek és nekik is szükségük lett volna a táplálékra. A foglyoknak manapság igen nagy szükségük van Mohamedre, hogy meggyógyítsa sebeiket és letörölje könnyeiket azáltal, hogy visszaadja nekik jogaikat, sőt emberi méltóságukat, melyektől hazug, félrevezető elnevezések mögé bújva fosztotta meg őket a pusztító fegyverek „civilizációja” és a piszkos háborúk.

Mindezek után elmondhatjuk, hogy Mohamed jogosan büszkélkedhet a modern civilizációval szemben, mivel megelőzte és túlhaladta emberjogi téren azt gyakorlatban és nem csak a jelmondatok és a propaganda szintjén, ahogyan a modern államok tesznek. Nem is lehet másképp, hiszen kiállja az indulatosságtól, a hazug állításoktól és az előítéletektől mentes, tisztességes tudományos vizsgálat próbáját, mely egyetlen esetet sem tud felmutatni arra vonatkozóan, hogy Mohamed életében sérültek volna a foglyok jogai testi vagy lelki téren.