Az iszlám kereskedelmi rendszer
Alapelvek:
Az iszlám bankrendszer teljesen más elvi alapokra épül, mint a nyugat, ezért megértése és működtetése elég nehéz feladatnak bizonyul. Ahhoz hogy megértsük az iszlám bankrendszer lényegét, először meg kell ismerni az iszlám kereskedelemre vonatkozó alaptanításait.
Az iszlám kereskedelem középpontjában a Korán és a Szunna, valamint az ezekből levezetett szabályok állnak. A saría csak megengedett („helál”), tiszta forrásból származó jövedelmet vagy üzletet tart elfogadhatónak. Olyan vállalkozásokba befektetni például: amiknek alkoholhoz vagy sertéshez van köze egyszerűen tilos.
Az iszlám világ gazdasági életének kezdettől fogva legfontosabb elemei a kereskedelmi társulások, társaságok voltak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a saría kizárólag a valláson alapuló törvénytár, amelyet sok esetben élesen el kell különíteni napjaink arab-iszlám országainak szekuláris alapokon álló, világi jogalkalmazásától. A saría ezektől függetlenül és főleg országhatárok nélkül létezik. A saríának megfelelő gazdasági társaságok létrejöttének közös jellemzői a felek egymásba vetett feltétlen bizalma, a közös hit és a túlvilági büntetéstől való félelem. Tipikusan kisebb volumenű üzletekre alapítanak ilyen társaságokat, de már itt is megfigyelhető, hogy a felek a magyar társasági szerződéshez hasonló írásos megállapodást kötnek, esetleg társasági tisztségviselőket is kineveznek.
Az iszlám vallásjogtudósai szerint a kereskedelmi társaságoknak két fő csoportjuk van:
I. "Serikat temalluk" nagyjából közös tulajdonban való társulást jelent. Lényege, hogy a tagok közös tulajdonában van valamilyen dolog, például ingatlan, hajó stb. Ez a szervezeti forma csak a közös tulajdonra vonatkozik, a tulajdon működtetése ettől független.
II. "Serikat akd" valójában a magyar gazdasági társaság fogalmának felel meg. Fajtájától függően a társaság létrehozható alapító vagyonnal vagy a nélkül, és kötelező tagi személyes közreműködés is lehetséges. A "serika akdnak" hat hagyományos formája létezik a saría szerint.
1. Inán: a tagok részesedésük arányában teremtik elő a társaság induló vagyonát és nemcsak vagyonukkal, hanem személyes közreműködésükkel is hozzájárulnak működéséhez. Azonos irányítási jogok illetik meg őket. Részesedésük arányában osztoznak a nyereségen és viselik a veszteséget.
2. Mudarába: az egyik fél csak a vagyont bocsátja rendelkezésre, a másik pedig személyes közreműködésével hasznosítja azt. A haszon és a veszteség mértéke a felek közötti megegyezéstől függ.
3. Vudzsúh: hitelszövetkezet, amelynek keretében az egyes partnerek által szerzett hiteleket közös alapba teszik, ebből árut vásárolnak, majd annak eladása után a nyereségen osztozkodnak. Ez az üzleti tevékenység saját vagyon nélküli, a tagok kereskedelmi tapasztalatába, tudásába vetett kölcsönös bizalom alapján jön létre. A haszon mértéke a felek közti megegyezés függvénye. (A vudzsúh manapság már nemigen használt forma.)
4. Abdán: a tagok kötelező személyes közreműködése alapján alakul meg és működik. Alaptőke nincs, illetve nem kötelező. A tagok személyes közreműködésükkel valósítják meg a társaság céljait, gyarapítják vagyonát. A nyereség-veszteség felosztása a személyes közreműködés arányában történik.
5. Tafvid: az egyik fél vagyoni eszközöket visz a társaságba és annak működtetésével, hasznosításával megbízza a másik felet, akinek csupán a személyes közreműködés a feladata. A tagok előre meghatározott arányban és feltételek szerint osztoznak a nyereségen, a veszteséget viszont egyedül a vagyont invesztálók viselik, befektetéseik arányában.
6. Mufaváda: korlátlan felelősségű kereskedelmi társaság; a partnerek felelőssége egyetemleges, közösen igazgatják a társaságot. Csakis egyenlő arányban részesedhetnek a nyereségből és a veszteségből.