Az Iszlám a középút vallása
Az iszlám az arany középút vallása, ellenzi a szélsőséges magatartást és túlzást. Allah a muszlimokat a mértékletességre tanítja: „S ekképpen tettünk titeket [muszlimokat] középúton lévő közösséggé, hogy tanúk lehessetek az emberiséggel szemben.” (Korán, 2: 143).
Egy másik Korán-ájában a következőket olvashatjuk: „Egyetek s igyatok és ne pazaroljatok. Ő bizony nem szereti a pazarlókat! Mondd: Ki tette tilalmassá Allah ékességét, amelyet szolgái számára hozott elő, és a jó dolgokat abból, amit ellátásként adott?” (Korán, 7: 31-32)
„És ne tartsd a kezed hozzábilincselve a nyakadhoz (fukarságból), ám ne is terjeszd ki a markodat túlságosan (bőkezűen), nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül!” (Korán 17: 29)
Nem csak a Korán bővelkedik a túlzás elvetését hangsúlyozó kijelentésekben, hanem a Szunna (a Próféta életmódja). A két leghíresebb hadísz-tudós, al-Bukhárí és Muszlim hagyományozták azt a prófétai hadíszt, miszerint egy alkalommal amikor Mohamed próféta tudomást szerzett arról, hogy egyik követője túlzásba esett az istenszolgálatok terén - egész nap böjtölt, az éjszakát pedig imádkozással töltötte el - rosszállását fejezte ki azt mondván: „Ne tedd ezt! Böjtölj is és törd is meg a böjtöt, aludj is és imádkozz is éjszaka, hiszen a testednek vannak jogai veled szemben, a szemednek is vannak jogai veled szemben, a feleségednek is vannak jogai veled szemben, és a látogatódnak is vannak jogai veled szemben…” (Sarh Rijád al-Szálihín 79. oldal)
Hiba lenne azt feltételezni, hogyha valaki szigorúbb a vallási kérdésekben, az szükségszerűen istenfélőbb is. Az ilyen szigorúság gyakran csak az illető személyiségvonása és nem vallásosságának a jele. A Korán tiltja a túlzott szigort és a mértéktelenséget: „Ó ti, akik hisztek! Ne tartsátok tilalmasnak azokat a jó dolgokat, melyeket Allah megengedett nektek, és ne lépjétek túl [a határt]! Allah bizony nem szereti a túllépőket!” (Korán, 5: 87); a Korán emellett elveti az alaptalan, önkényes tiltást is: „És ne mondjátok – arról, ami hazugságot nyelvetek állít – ez szabad, ez pedig tilos, hogy hazugságot találjatok ki Allahról! Bizony azok, akik hazugságot találnak ki Allahról, azok nem fognak boldogulni.” (Korán, 16: 116).
A tilalmakkal kapcsolatban azt mondja Ibn Abbász, híres Korán-magyarázó és az iszlám korai történetének egyik legkiemelkedőbb tudósa, hogy az egyértelműen meghatározott Korán idézetek az al-Anaám (6.) szúrában levők, és az al-Iszrá (17.) szúrában találhatóak. Ezek olyan tilalmak, és utasítások, amelyeket egyetlen muszlimnak sincs joga kétségbe vonni.
Az egyértelműen meghatározott ájákról azt mondja a Korán: „Ő (Allah) az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelműen meghatározott (jelentésű) áják – ezek adják az umm al-kitáb-ot (Az Írás alapját, velejét), míg mások többértelműek. Azok, akiknek a szívében ferdeség lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle – széthúzásra (bajokozásra), és [a maguk szájíze szerinti] értelmezésére vágyva – ám annak értelmezését csak Allah tudja, és azok akik szilárdak a tudásban. Ők azt mondják: Hiszünk benne, mind a mi Urunktól való” (Korán 3: 7)
Vannak tehát egyértelmű tilalmak és utasítások és vannak olyan kijelentések, amelyeket a tudósok szellemi erőfeszítés, tanulmányozás útján értelmeznek és amelyekről megoszlik a véleményük. Az utóbbiakkal kapcsolatban időnként eltérő álláspontok alakultak ki, ezért az emberek nem hibáztathatók, ha eltérő gyakorlatot követnek. Ez az iszlám rugalmasságából fakad.
Tekintsük meg a 6. szúrában szereplő egyértelmű tanításokat, amelyek az iszlám tízparancsolataként váltak ismertté:
„Mondd: Gyertek! Felolvasom nektek azt, amitől eltiltott titeket az Uratok.
(Korán 6: 151-153)
A 17. szúrában a következő egyértelmű tilalmakat, utasításokat olvashatjuk:
„És elrendelte a te Urad, hogy csupán Őt imádjátok, és hogy [legyetek] jók a szülőkhöz! Ha kettőjük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt, hogy Pfúj! és ne becsméreld őket, hanem tisztelettel beszélj velük! És terjeszd föléjük könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: Uram! Légy hozzájuk irgalmas, amiképpen ők fölneveltek engem, amikor kicsi voltam!
A ti Uratok a legjobb tudója annak, mi van a lelketekben, vajon igazak vagytok-e. Bizony, Ő megbocsátó azokkal szemben, akik készek a bűnbánatra. És add meg a rokonnak, ami megilleti őt, és a szegénynek és annak, aki úton van! De nyakló nélkül ne pazarolj! Akik pazarolnak, azok a sátán fivérei. Bizony, ő nagyon hálátlan Ura iránt. És ha elfordulsz tőlük, azt kívánva, hogy - mint reméled - Urad megkönyörül, akkor [legalább] nyájas szót szólj hozzájuk! És ne hagyd a kezed megbilincselve a nyakadon, ám ne is terjeszd ki túl bőkezűen a markodat, nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül! A te Urad bőkezűen gondoskodik, akiről akar, és szűkmarkúan mér [máskor]. Bizony, Ő ismeri és átlátja a szolgáit.
És ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől félve, - Mi ellátunk őket és benneteket! Bizony, nagy bűn az ő megölésük! És tartsátok távol magatokat a paráználkodástól! Szégyenletes dolog az! Milyen rossz út! És ne oltsatok ki - csak jogosan - [ember]életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított. Ha valakit jogtalanul ölnek meg, akkor a legközelebbi rokonának adunk hatalmat [a megtorlásra]. Ám tartson mértéket az ölésben! [Az elégtétel során] segítséget fog kapni. És ne nyúljatok az árva vagyonához - kivéve a legáldásosabb módot - mindaddig, amíg el nem éri a nagykorúságot! És teljesítsétek az egyezséget! Az egyezségről [majdan] számot kell adni! Ha kimértek, adjatok igazságos mértékkel, és mérjetek pontos mérleggel! Ez jobb [nektek] és kedvezőbb kimenetele lesz.
És ne járj annak nyomában, amiről nincsen tudásod! A hallásról, a látásról és a szívről - minderről számot kell majd adni! És ne járj kevélyen a földön! Nem fogod tudni áttörni a földet és a hegyek magasságát sem éred el. Mindaz, ami ebből rossz, gyűlöletes a te Urad előtt. Ez annak a bölcsességnek a része, amelyet az Urad sugallt néked. És ne helyezz Allah mellé más istent, különben a gyehennába vettetsz gyalázatban, félredobva!" (Korán 17: 23-39)