2012. november 16. Pénteki szónoklat – Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Tanulságok a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) kivándorlásának történetéből

Ezekben a napokban következik az iszlám történetének egyik dicső eseményének, a hidzsrának az évfordulója, amely az iszlám üzenetének átadásának újabb fejezetének kezdetét jelentette, és amely a legnagyobb hatással volt az iszlám elterjedésére. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) másodmagával vágott neki az útnak Mekkából Medinába tartva, miután a Mindenható Allah engedélyt adott neki a kivándorlásra. Amikor ugyanis felerősödött a muszlimok elleni üldöztetés Mekkában, Allah küldötte álmában látta, hogy kivándorol egy városba, amelyben pálmaligetek vannak, és két domb között fekszik. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) utasította a Mekkában élő muszlimokat arra, hogy hagyják el a várost. Abú Bakr al-Sziddík, a Próféta legjobb barátja is elhatározta, hogy kivándorol, azonban Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta neki: „Ne siess, mert Allah talán társat ad neked”.

Az élet és a vagyon feláldozására való készség

A Próféta és társa, Abú Bakr kivándorlására akkor került sor, amikor a Kurejs törzs elöljárói összegyűltek a mekkai Gyűlések Házában, hogy eldöntsék, mit tegyenek az iszlám felszámolása céljából, miután sem az üldöztetés, sem a bojkott nem törte meg a muszlimok hitét és elszántságát. Először arra az elhatározásra jutottak, hogy élete végéig bebörtönözik Mohamed Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse). Miután ezt egyesek elutasították, azt vetették fel, hogy száműzik őt Arábiából. Végül azonban arra a kegyetlen döntésre jutottak, hogy kiválasztanak minden egyes klánból egy-egy bérgyilkost, aki együttes erővel meggyilkolják. A magasságos Allah azonban Gábriel angyal által figyelmeztette a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) a veszélyre, és azt sugallta neki, hogy azon az éjszakán ne aludjon a helyén. Abú Bakr ekkor a házában volt, Allah küldötte pedig hazament, és arra utasította Ali-t, az unokatestvérét, hogy aludjon az ő ágyán. Ali hitéből és szeretetéből fakadóan elvállalta ezt a fontos, nagy bátorságot és önfeláldozást jelentő szerepet.

Miközben a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) épp elhagyta a házat, megérkeztek a gyilkosok, de a magasságos Allah láthatatlanná tette őt számukra. Így szólt a Koránban: „És akadályt helyeztünk eléjük és akadályt mögéjük, és betakartuk őket, ezért nem látnak”. (Korán 36: 9). A gyilkosok így nem vették észre a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), hanem betörtek a házba, és mielőtt lesújtottak volna a kardjukkal, felemelték a takarót, és meglepve tapasztalták, hogy nem a Próféta fekszik az ágyban. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) ezután Abú Bakr házába sietett, aki minden vagyonát eladta, hogy elegendő útravalót tudjanak magukkal vinni, majd a felmálházott tevéiken sietve távoztak. Útjuk alatt egy megbízható személy, Abdullah ibn Urajkit volt a vezetőjük, akinek vezetésével kerülő úton indultak Medina felé, hogy megtévesszék a mekkai bálványimádókat.

Amikor a Kurejs elöljárói hírét vették Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) eltűnésének, néhányan a Kurajs vezetői közül Abú Bakr házához mentek, közöttük a Kurajs törzs vezetője, Abú Dzsahl (Amr ibn Hisám). Amikor Aszmá, Abú Bakr leánya ajtót nyitott, azt kérdezték tőle: „Hol az apád? Azt felelte: Nem tudom, hol van az apám!” Erre Abú Dzsahl felemelte a kezét, és arcon ütötte Aszmát, akinek kiszakadt a füléből a fülbevalója. Aszmá-t azonban, aki ekkor már várandós volt, nem törte nem az ellene alkalmazott erőszak, és fenyegetés, nem árulta el a Prófétának és apjának a hollétét, sőt ez után több napon keresztül titokban élelmet szállított édesapjának és a Prófétának, akik ekkor a közeli Thaur barlangban húzták meg magukat ellenségeik elől. Abdullah, Abú Bakr fia is részt vett a kivándorlás sikerében, hiszen a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) és Abú Bakr számára ő szerezte meg Mekkában a velük kapcsolatos híreket, terveket. Egy pásztor, Ámir ibn Fahíra eltüntette nyájának terelésével a két kivándorló nyomait, nehogy kitudódjon, melyik útvonalon mennek Medinába.

Az Allahba vetett bizalom, és a Reá hagyatkozás az anyagi tényezők figyelembe vételével együtt

A mekkai vezetők 100 tevét ajánlottak fel annak, aki kézre keríti Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) és társát, Abú Bakrt. Abú Bakr-tól maradt fenn a következő hadísz: A Kurejs törzs mindent erőt bevetett, hogy megtalálja Allah küldöttét és Abú Bakr-t, és magukkal vittek nyomkeresőket is.

Amikor a Thaur barlanghoz értek, és megálltak (a bejáratánál). Azt mondta Abú Bakr: ’Így szóltam a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse): Ha valamelyikük a lába alá nézne, meglátna bennünket’, mire Allah küldötte azt mondta: „Ó Abú Bakr, mit gondolsz arról a két emberről, akik mellett ott van Allah harmadiknak?” Ezután Allah küldötte és Abú Bakr hallották, amint a hitetlenek a fejük fölött beszéltek, de Allah nem hagyta hogy fény derüljön a hollétükre. (Al-Bukhárí) A magasságos Allah megörökítette a Koránban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) bizalmát és Allahra hagyatkozását: „Ha ti nem segítetek neki (Mohamednek), bizony Allah már megsegítette, amikor azok, akik hitetlenekké váltak elűzték őt másodmagával. Akkor, amikor ők a barlangban voltak, s mikor ő azt mondta a társának: Ne szomorkodj, Allah bizony velünk van!” (Korán 9: 40)

A hidzsra nem csak a szülőhaza elhagyását, hanem a vétkek és bűnök elkerülését is.

A tudósok szerint két fajtája van a kivándorlásnak. Az első egy adott országból egy másik országba való kivándorlás a vallás megőrzése céljából. A másik kivándorlás a bűnöktől és túlkapásoktól való kivándorlás. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A kivándorló az, aki elvándorol mindattól, amit Allah megtiltott”. (al-Bukhárí).

Arról a kivándorlásról van tehát szó, amely az istenszolgálatokhoz való menekülést a szakadások, a kísértések és az erkölcstelenség idején. Azt mondta Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Az istenszolgálatok a villongások idején olyan mint a hozzám való kivándorlás” (Muszlim). Allah küldötte azt mondta: „A legjobb kivándorlás az, amikor elvándorolsz attól, amit Allah gyűlöl” (Ahmad).

Végezetül Fares seikh felhívta a figyelmet az iszlám újév első havának (a Muharram hónapnak), és annak 10. napjának, az ún. Ásúrá' napnak a jelentőségére. Allah küldötte azt mondta: „A legjobb böjtölés Ramadán után, a Muharram hónapban való böjtölés”. Az Ásúrá' nap böjtölése ebből a hónapból rendkívüli jutalmat rejt magában. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Allahtól azt várom, hogy az Ásúrá' nap böjtölése által elengedi a előző év [bűneit]”

Abdul-Fattah Munif, MME













2012. november 9. Pénteki szónoklat – Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Év végi önvizsgálat

Az iszlám időszámítás szerint küszöbön az újév, ezért miközben búcsúzunk az idei évtől, álljunk meg, és tartsunk önvizsgálatot. A magasságos Allah azt mondta: „Ó ti hívők! Legyetek istenfélők, és nézze meg a lélek, mit küldött előre holnapra (a Feltámadás napjára)” (Korán 59: 18)

„És [eléjük] helyezik az írást (a tettek feljegyzését), s láthatod majd a gonosztevőket félelemben [eltelve] attól, ami abban áll, és azt mondják: Jaj nekünk! Mi lelte ezt a könyvet, hogy nem hagy se kicsit, se nagyot feljegyzetlenül! És ott lelik maguk előtt mindazt, amit cselekedtek, és Urad nem tesz igazságtalanságot senkivel sem!” (Korán 18: 49)

„Azon a napon, amikor minden ember előhozva találja maga előtt mindazt a jót, amit tett, és mindazt a rosszat, amit tett. Azt szeretné, hogyha közte és a [rossz tettei] között mérhetetlen idő lenne. És Allah óva int titeket magától, és Allah megszánja a szolgáit.” (Korán 3: 30)

„És elhelyezzük az igazságos mérlegeket a Feltámadás napján, így egyetlen lélek sem fog igazságtalanságot szenvedni, és ha még egy mustármag súlyát nyomja, előhozzuk azt, és elegendő vagyok elszámoltatónak” (Korán 21: 47)

„És Allahé az egek és a föld, és a napon, melyen az Óra elkezdődik, akkor vesztesek lesznek a hamisságot terjesztők. Látni fogod az összes közösséget térdre rogyva, minden közösséget odahívnak az írásához, a mai napon megkapjátok fizetségeteket azért, amit tettetek. Ez a mi írásunk, az igazat mondja ki ellenetek, mi bizony másolatot készítettünk arról, amit korábban tettetek” (Korán 45: 27-29)

Hívő Testvéreim! Omar ibn al-Khattáb azt mondta: „Tartsatok önelszámoltatást, mielőtt elszámoltatnak titeket, és tegyétek mérlegre tetteiteket, mielőtt megméretnek veletek szemben, és készüljetek fel a legnagyobb bemutatásra Allah előtt.

Ibn Masz'úd azt mondta: „Egyetlen dolgot sem bántam annyira, mint azt a napot, amely úgy múlt el, hogy kevesebb lett az életidőm, de nem gyarapodott a cselekedetem”.

Ibn al-Szamma, az egyik kegyes cselekedetű elődünk 75 évesen azt mondta: 15 évig nem írt a feljegyző angyal tolla semmit. Hatvan évet töltöttem el azóta, és ha minden nap csupán egyetlen rossz tettet cselekedtem, akkor vajon mennyi rosszat tettem egy évben? 360 rossz tettet. Tíz év alatt 3600 rossz tettet. Hatvan év alatt 21600 rossz tettet...

Muszlim Testvérem! Elmúlnak a napok, egyik a másik után, elmúlnak a hónapok is, egyik a másik után és az évek is, egyik a másik után, és így csökken az életidőd, távolodsz az evilágtól és közeledsz a túlvilághoz. Az a boldog, aki engedelmességre használja fel az éveket, és vetélkedik másokkal a jóban, és pontos részletes önvizsgálatot tart, hogy könnyebb legyen az elszámoltatása a túlvilágon.

Ügyelj arra, hogy megmentsd magad, ezért tarts önvizsgálatot, hogy megmenekülj a Feltámadás napján, és hogy ne tartozz a búslakodók közé azon a napon. A magasságos Allah azt mondta: „Nehogy azt mondja egy lélek: 'Jaj, mily nagy a bánatom, azért, amit elmulasztottam Allahhal szemben, és bizony, a kigúnyolók közé tartoztam'. Vagy azt mondja: 'Ha Allah igaz úton vezetett volna, akkor az istenfélők közé tartoztam volna'. Vagy azt mondja, amikor meglátja a gyötrelmet: 'Ha lenne számomra ismétlés, akkor a jótevők közé tartoznék'. De igen! Eljöttek hozzád a jeleim, ám meghazudtoltad azokat és fennhéjáztál és a hitetlenek közé tartoztál” (Korán 39: 56-59)

Ne feledkezzünk meg tehát arról, hogy Allah számon tartja a tetteinket, és feljegyeztetni. Allah azt mondta: „Ám fölétek Őrzők (angyalok) rendeltettek. Tiszteletreméltók, (minden tettet) feljegyzők. Tudják, hogy mit tesztek.” (Korán, 82:10-12)

„Amikor a két átvevő (angyal) átveszi (az embert) jobb és bal felől ülve (hogy feljegyezze tetteit). Nem ejthet ki egyetlen szót sem ki anélkül, hogy ne lenne nála őrző, aki mindig kész (feljegyezni azt).” (Korán 50: 17-18).

„A napon, melyen feltámasztja mindnyájukat, s közli velük azt amit tettek. Allah számon tartotta, ők azonban elfelejtették, és Allah minden dolog felett tanú” (Korán 58: 6)

„És minden embernek oda kötöttük [a jó és rossz] tetteit a nyakához (nem térhet ki az elrendelés elől), és a Feltámadás napján előhozunk számára egy írást (a tetteinek feljegyzését), melyet szélesre tárva fog találni. Olvasd az írásodat, legyél elegendő magadnak a mai napon számodra elszámoltatónak” (Korán 17: 13-14)

„A mai napon lepecsételjük a szájukat, és beszélni fog hozzánk a kezük, és tanúskodni fog a lábuk arról, amit elszereztek” (Korán 36: 65)

Abdul-Fattah Munif, MME













2012. szeptember 28. Pénteki szónoklat – Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Szónoklat a kíméletességről



Ez a jellemvonás a könyörületesség egyik formája, melyet Allah helyez a szolga szívébe. A magasságos Allah azt mondja a Koránban: „Cselekedj elnézően, parancsold meg a helyénvalót, és fordulj el a tudatlanoktól!” (Korán 7:199). Allah azt mondja a Koránban: „A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Hárítsd vissza (a gonoszságot) egy szebb cselekedettel, és íme az, aki között és közötted ellenségeskedés volt, most már olyan, mint a közeli barát. Ez csupán azoknak adatik meg, akik türelmesek, és csak azoknak adatik meg, akiknek hatalmas részük van (a jóból)” (Korán 41:34-35) A magasságos Allah azt mondta: „[Ó Mohamed] Allah könyörülete miatt lettél gyengéd velük, ám ha durva beszédű, és keményszívű lettél volna, akkor szétszéledtek volna körülötted”. (Korán 3: 159)

A kíméletességről van szó, a kedves viselkedésről minden ügyben, a dolgok könnyed kezeléséről, és az erőszaktól, a keménységtől és a durvaságtól való tartózkodásról. Ez az a tulajdonság, amely Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) jellemezte. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem jelenik meg a kíméletesség egy dologban anélkül, hogy ne tenné díszessé, és nem vétetik el egy dologból anélkül, hogy ne csúfítaná meg” (Muszlim). Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) ösztönözte követőit erre a jellemvonásra. Azt mondta: „Bizony Allah kíméletes, és szereti a kíméletességet, és bizony Allah a kíméletességért olyat ad, amit sem az erőszakosságért sem egyébre nem ad meg” (Muszlim).

A muszlim ember kíméletessége, gyengédsége révén lesz távol a Pokol tűzétől. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Tilalmas a Pokol-tűz minden olyanra nézve, aki könnyed, gyengéd, és közel marad az emberekhez” (al-Albání) Aki kíméletes és könyörületes, azt megilleti Allah könyörülete: „A könyörületeseken megkönyörül a Könyörületes. Könyörüljetek meg azokon, akik a Földön vannak, megkönyörül rajtatok az, Aki az égben van!” (Szahíh al-Dzsámi') Kikre terjed ki a kíméletesség az iszlámban?

A családra, a házastársra és a rokonságra: Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ha Allah jót akar egy ház népével, ellátja őket a kíméletességgel” (Ahmad) Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Kössétek egymás lelkére a nők [iránti jó bánásmódot]. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A hívők közül azok a legteljesebb hitűek, akik a legjobb erkölcsűek, a legjobbak közöttetek pedig azok, akik a legjobbak asszonyaikhoz!” (at-Tirmidzí)

A gyermekekre: A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nincs közöttünk olyan, aki ne lenne könyörületes a kisebbek iránt, és aki ne ismerné a felnőttnek járó megbecsülést” (Ahmed és al-Hákim).

Az alkalmazottakra: A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) arra utasította társait, hogy akinek volt szolgája, annak abból adjon enni, amiből ő maga is eszik, és abból öltöztesse, amit ő maga is visel, valamint hogy te terhelje többel mint amennyit bír.

A megszorult, fizetésképtelenné vált adósokra, akiknek nincs módjuk arra, hogy kiegyenlítsék tartozásukat, és nem szándékosan késlelteti a visszafizetést. Allah azt mondta a Koránban: „Ám ha [adósotok] szorult helyzetben van, akkor adjatok (neki) haladékot, amíg nem lesz könnyebb helyzetben. Ha adakoztok (elengedtek a tartozásból), az jobb számotokra. Bárcsak tudnátok!” (Korán 2: 280) Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Allah könyörüljön meg az elnéző emberen, aki elnéző, amikor elad, elnéző, amikor vásárol és elnéző, amikor adósságot kér vissza” Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Egy előttetek élő férfinek megvolt az elszámoltatása, és nem volt egyetlen jó cselekedete kivéve azt, hogy kereste az emberek társaságát, és miután Allah gazdaggá tette, azt mondogatta ifjú alkalmazottainak: „Legyetek elnézőek a megszorultakkal”. Allah azt mondja: Nekünk nagyobb jogunk van arra, hogy elnézőek legyünk vele, nézzétek hát el őneki” (Muszlim)

A tudatlanokra: Egy alkalommal egy [az iszlámot nem ismerő] beduin férfi vizelt a mecset egyik sarkába, mire a muszlimok kardot rántottak, hogy megbüntessék, ám Allah küldötte azt mondta: „Ne szakítsátok meg a dolgában, hanem mossátok le egy bödön vízzel!”, Majd magához hívta, és azt mondta neki: „Ez a hely nem ilyen cselekményekre való”. Azután elmondta neki az iszlám lényegét, és meghívta az iszlámra. A beduin megnyugodott, és tetszett neki az, amit hallott. Amikor távozott így fohászkodott: Istenem bocsáss meg nekem és Mohamednek egyedül, és senki másnak se! Allah küldötte azt mondta: „Így bizony szűkké tetted azt, mi tágas! (Sok embert kizárnál a megbocsátásból)” (al-Bukhárí)

Az imádkozás vezetőire: Az imádkozás vezetőinek kíméletesnek kell lenniük azokkal, akik mögötte imádkoznak. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki vezeti az embereket az imádkozásban, az vegye könnyedebbre, hiszen van közöttük beteg, gyenge és olyan, akinek dolga van”

A nem muszlimokra: Áisára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „A zsidók amikor köszöntek a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse), azt mondták: Asz-szám alejk! (Halál reád! - ahelyett, hogy azt mondták volna: asszalám alejk - Békesség reád!). Ő így válaszolt: „Reátok”. Áisa ekkor azt mondta: Legyen ti reátok és még Allah átka és haragja is, Ti majmok és disznók fajzatai!”. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Lassan, ó Áisa!”. Azt mondta neki: Hát nem hallottad, mit mondtak? Azt felelte: „Nem jelenik meg a kíméletesség egy dologban anélkül, hogy ne tenné díszessé ...”

Az állatokra: Allah küldötte nem csak az emberekkel való kedvességet mutatta be az embereknek, hanem arra is megtanította őket, hogy miként kell a levágandó állattal bánni: „Bizony Allah előírta a kíméletességet mindenben, így ha öltök (büntetésként, akkor helyesen végezzétek azt; ha állatot vágtok, akkor helyesen vágjátok le, élesítsétek meg késeiteket, és könnyítsetek leölt állatotokon” (Muszlim)

A kormányzóknak is kíméleteseknek kell lenniük: A fohászban ez áll: „Ó Allah, akire Mohamed közösségének egy ügyét bízták, és nehézséget okozott számukra, annak tedd nehézzé a dolgát”.

A kíméletesség az iszlám ismertetésében: Allah Mózesnek és Áronnak is megemlítette, amikor elküldte őket az egyiptomi fáraóhoz, hogy legyenek vele kíméletesek, hátha hallgat az intésre: „Menjetek ti ketten a fáraóhoz, ő bizony túllépte a határt (hitetlenségével). Mondjatok neki szelíd beszédet, talán hallgat az intésre vagy félelem fogja el” (Korán 20: 43-44)

Abdul-Fattah Munif, MME