Szentek és a közvetítők
A szentek kultusza, vagyis az ember és Isten közötti közvetítők segítségének és oltalmának keresése, és ezen valós vagy kitalált személyek túlzott tisztelete és imádása sajnálatos módon manapság szinte teljesen megszokott jelenség, amely kiterjed szinte az egész világra. Ez a fajta vallási tevékenység az iszlám világban is elterjedt bizonyos fokig.
Vannak, akik azt gondolják, hogy az ember kizárólag szentek útján közeledhet Istenhez, s az ő közvetítésük nélkül semmit sem lehet elérni. Úgy gondolják, hogy maguk bűnös emberek, nem eléggé tiszták ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerüljenek és ezért fohászuk és kérésük nem talál meghallgatásra. Ezért aztán a bűnöktől mentesnek, megtisztultnak vélt, vagy kegyes életűnek tartott emberekhez fordulnak, többnyire azok halála után, hogy kapcsolatba kerüljenek Allahhal és kéréseik válaszra leljenek.
Bár ezek a téves felfogások a régmúltban gyökereznek, jelen világunkban is tovább élnek, sőt egyes népek, vallások esetében egyre jobban előtérbe kerül és általánosan elterjedté válik. Erről a jelenségről a Szent Koránban, amely 14 évszázada lett kinyilatkoztatva, a következőt olvashatjuk: „És azok, akik Allah helyett segítőket vesznek maguknak – így szólván: Csak azért szolgáljuk őket, hogy Allah közelébe segítsenek bennünket – Allah bizony dönteni fog közöttünk abban, amiben vita támad köztük. Allah bizony nem vezeti az Igaz Útra a hazug hitetlent.” (39. szúra, 3. ája)
Mielőtt a szentek imádásának fajtáit, és ezek megítélését vizsgáljuk, lássuk, miként alakult ki az iszlám vallás tudósai szerint a szentek kultusza.