A Próféta emberekhez fűződő viszonya

Igazságos ember

Olyan ember volt, aki szerette az igazságot és az igazságosságot és aszerint ítélkezett. Nem vette figyelembe a szemrehányást, ha az igazságról volt szó, senkinek sem hízelgett hatalma, vagyona vagy származása miatt. Aki pedig társadalmi helyzetét tekintve alacsony rangú volt, annak a próféta támasza volt, mindaddig amíg jogos követelésének érvényt nem szerzett, a magas rangú azonban mindaddig alacsony volt őelőtte, amíg vissza nem vette tőle mások jogos követelését.

Olyan szintet ért el igazságossága, hogy még a hozzá szeretetben legközelebb álló embereknek sem hízelgett. Megtörtént, hogy egy előkelő asszony rablást követett el és megérdemelte a büntetést. Hozzátartozói azonban a próféta egyik legszeretettebb követőjéhez Uszáma ibn Zejdhez mentek, hogy közbenjárjon számukra a büntetés elengedésében. Allah küldötte hatalmas haragra gerjedt amiatt, hogy valaki az igazságszolgáltatás szentségét akarta megsérteni, miután megismerte az iszlám vallást, még akkor is ha ez a személy történetesen egy hozzá közel álló ember volt.

Áisára hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: A Kurejs (arab törzs) nagy gondban volt egy Makhzúm klánbeli asszony miatt, aki rablást követett el, és azt mondták: Senki sem mer beszélni vele csupán Uszáma ibn Zejd, akit szeret Allah küldötte. Uszáma beszélt vele, mire azt mondta Allah küldötte: Vajon közbenjársz Allah egyik büntetésében? Majd felállt és beszédet mondott, így szólván: „Bizony az pusztította el azokat, akik előttetek éltek, hogy amikor előkelő lopott közülük, akkor elengedték, ám ha a gyenge lopott, akkor végrehajtották a büntetést. Allahra esküszöm, ha Fátima, Mohamed lánya lopna, neki is levágnám a kezét!”. (al-Bukhárí és Muszlim).

Szép erkölcsű

Mohamed próféta leges-legjobban nagyszerű és kimagasló erkölcsével tűnt ki, azzal ahogyan a hozzá közeli vagy távoli, ellenséges vagy barátságos emberekkel szemben viseltetett. Minden elfogulatlan ember tanúsítja ezt. Olyan ember volt, aki mindig jóságosan, mosolygós arccal és szép beszéddel fogadta az embereket, a gonoszságot jósággal viszonozta, és felülemelkedett a kicsinyes dolgok felett.

Azt tanította követőinek, hogy az a legjobb ember, aki a legjobb erkölccsel bír. Azt mondta: „A legjobbak közé tartozik az közületek, aki a legjobb köztetek erkölcsösségben”.
Sőt arra tanította őket, hogy az lesz hozzá a legközelebbi helyen a Kertben, aki a legszebb erkölcsű közülük. Allah küldötte így szólt: „Azok a legszeretettebbek számomra közületek és a legközelebbi helyen lévők énhozzám a Feltámadás napján, akik a legszebb erkölcsűek köztetek”.

Szép erkölcse nem korlátozódott követőire, hanem magában foglalta ellenségeit is. Amikor azt kérték tőle, hogy fohászkodjon a bálványimádók ellen, azt mondta: „Én bizony nem küldettem el átkozónak, hanem könyörületként küldettem el”.

Toleráns

Akadnak sajnos előítéleteket gerjesztő híresztelések és hamis vádak, amelyek híján vannak a legminimálisabb tudományos szavahihetőségnek és amelyek úgy állítják be Mohamed prófétát, mint egy tolerancia és párbeszéd ellenes vezért. Ezzel teljesen eltorzították a valóságot, hiszen ő a tolerancia híve az élet minden terén. Gyakorlati élete mind telis-tele van a toleranciára utaló eseményekkel. Erre jó példa az, amikor a medinai zsidók úgy köszöntek neki, hogy elferdítették a köszönésre használt szót (szelám alejkum), és e helyett a halálát kívánták (szám alejkum) találkozásukkor.

El tudjuk képzelni, mit tenne egy ilyen helyzetben egy kormányzó és hadvezér, akinek engedelmeskednek és akinek a parancsa szent, ha valaki ilyen ravasz módon a halálát kívánná? Egészen biztos, hogy nem tűrné szó nélkül ezt az agyafúrt sértést!
A Küldött azonban felismerte ezt a furfangot, nem viszonozta ezt a kívánságot, hanem nagyfokú toleranciáról tett bizonyságot. A történet szerint egy napon Mohamed, az Isten küldötte feleségével Áisával ültek. Elment mellettük egy csoport zsidó vallású ember és úgy tettek mintha üdvözölték volna, miközben sértegették. Áisa rájött a furfangra és azonnal viszonozta a sértegetést. Mit tett ekkor Mohamed próféta? Örült annak, hogy felesége így viselkedett?

Az igazság az, hogy semmi ilyen nem történt. Ellenkezőleg, a próféta megdorgálta szeretett feleségét és a toleranciára és kedvességre intette őt és óva intette a keménységtől és az erőszakosságtól.
Áisára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „A zsidók amikor köszöntek a prófétának – Allah dicsérete és békéje legyen vele – azt mondták: szám alejk! (halál reád). Áisa rájött erre és azt mondta: Legyen tirátok a halál és az átok is! A próféta azt mondta: Lassan, ó Áisa! Bizony, Allah szereti a kedvességet minden dologban…”

A tudomány és a civilizáció támogatója

Aki elfogultan, vagy tisztességtelenül ítélkezik Mohamed próféta felett úgy gondolhatja, hogy Mohamed a tudomány és a civilizáció ellensége volt. Ennek oka talán abban rejlik, hogy egyes muszlim közösségek helyzetéből indulnak ki, majd ezáltal ítélik ilyennek Mohamedet és az iszlámot. Ez azonban a tudományos kutatás etikája szerint nem igazságos ítélet. A tárgyilagos kutatónak ugyanis el kell ismernie, hogy Mohamed a küldött fektette le követői számára a tudomány alapjait és a civilizáció módszerét, melyre birodalmukat építhették és amely évszázadokig fennmaradt és meghódította az egész akkori világot.
Az emberiség még mostanáig is emlékszik arra, hogy a tudományos forradalom és a világ civilizációi, de főként az európai civilizáció sokat köszönhet az andalúziai muszlim civilizációnak.

Mohamed próféta a tudomány és a civilizáció szószólója volt, hiszen az első szó amely kinyilatkoztatásra került az általa közvetített Szent Könyvben (a Koránban) ez volt: „Olvass”, vagyis az olvasásra való felszólítás. Emellett van egy egész Korán-fejezet (szúra), amelynek neve: „az Írótoll”, mely a tudomány legalapvetőbb eszköze. Sőt a próféta egy olyan fejlett civilizáció szószólója, amelynek szilárd alapjai vannak és nincs olyan ember, aki képes lenne egy tudatlan és barbár népet, mely rabláson, fosztogatáson és igazságtalanságon él, olyan néppé változtatni, amely kimagaslik mind erkölcsi, mind pedig tudományos téren.

Mohamed a küldött képes volt arra, hogy népét kivezesse a tudatlanság, elmaradottság és az igazságtalanság állapotából a tudás és a haladás állapotába. Egy olyan civilizáció alapjait fektetette le számukra, amely egyensúlyt teremtett a lélek és a test követelményei között és képessé tette követőit arra, hogy évszázadokig a világ vezetői lettek, mindaddig amíg ragaszkodtak ezekhez az alapokhoz.

Az a tudományos és civilizációs lemaradás, ami követőit érte korunkban, annak az európai és nyugati gyarmati örökségnek az eredménye, amely képessé tette ügynökeit az iszlám világban arra, hogy hatalomhoz jussanak, és megakadályozzák a tudományos és kulturális újjáéledést, amely Mohamed a küldött civilizációjának alapjaira épül.

Kiemelkedő nevelő és tanító

Az igazságos kutató csodálja azt a csodás képességet, melynek Mohamed a küldött birtokában volt. Képes volt egy írni-olvasni nem tudó népet olyan néppé változtatni, mely büszkélkedhet a tudásával és amelynek tagjai között a tudósok az állami és a társadalmi ranglétra legmagasabb szintjét foglalják el.
Amikor a kutató ennek sikernek a részleteit vizsgálja, láthatja hogy Mohamednek a küldöttnek az Isten olyan hatalmas nevelési képességet adományozott, mely által az irodalmi nyelvet tisztán beszélő prédikátorként, ékesszóló irodalmárként, meggyőző előadóként és sikeres nevelőként is megállta a helyét.
Talán a legjobban az segítette elő sikerességét, hogy kiválóan elsajátította a párbeszéd és a figyelem felkeltésének módszereit, valamint azt, hogy miként kell az elmét arra ösztönözni, hogy hozzáférjen egy adott információhoz.

Tekintsünk meg egy ide vágó példát: azt kérdezte követőitől, hogy tudják-e azt, ki a csődbe jutott, tönkrement ember, majd várta a válaszukat. Ezt a kérdést persze úgy tette fel, hogy közben tudta, hogy válaszuk téves lesz, de az ésszerű párbeszéd módszerével élt, melynek célja az információ megszilárdítása.
A tanítványok miután elgondolkodtak téves választ adtak, de meghallgatta őket, majd ismertette velük a helyes választ. Sok példa van az ehhez hasonló nevelési módokra Mohamed a küldött tanításai között.

A történet egyébként így szól: azt kérdezte Allah küldötte „Tudjátok ki a csődbe jutó?” Azt felelték: Az a csődbe jutó, akinek se pénze, se holmija. Allah küldötte azonban így szólt: „Az a csődbe jutó a nemzetemből, aki a Feltámadás napjára imádkozással, böjtöléssel és adakozással érkezik, de közben ezt megsértette, azt megrágalmazta, emennek a vagyonát habzsolta fel, amannak a vérét ontotta ki, a harmadikat pedig megverte…” (Muszlim)

A Mohamed próféta által kiadott utasítások tevékeny szerepet játszottak abban, hogy a nevelés és az oktatás terén minőségi változás következett be. Kötelezik a nép minden férfi és női tagját a tudás egy bizonyos szintjének elérésére, továbbá ösztönzik azt, aki még magasabb szintet kíván elérni. Tanításai között olvashatjuk: „a tudás keresése előírt kötelezettség minden muszlimra nézve”, a muszlim szó Mohamed szónoklataiban és a Koránban mind a férfiakra, mind a nőkre egyaránt vonatkozik.