2012. április 27. Pénteki szónoklat - Ahmad seikh szónoklatának összefoglalója

Az iszlám a béke és könyörület vallása

Az iszlám kétségtelenül a békesség és a könyörületesség vallása, ezt csak az vonja kétségbe, aki tudatlan vagy gyűlölködő, aki nem hallgat az érvekre, és nem akarja elfogadni a bizonyítékot. Ha az iszlám kifejezést megfigyeljük, láthatjuk, hogy azonos szógyökből fakad, mint a béke (al-szalám). Az iszlám követői számára a legjobb név, amelyen megszólíthatják őket, a „muszlimok”: „Ez Ábrahám apátok vallási közössége, ő nevezett el titeket korábban alávetőknek (muszlimín)” (Korán 22: 78) Ennek a vallásnak a lényege a teremtények Urának való alávetés, behódolás: „De igen! Aki orcáját [önmagát] aláveti Allahnak és helyesen cselekszik, annak meglesz a fizetsége Uránál. Nem lesz úrrá rajtuk a félelem [a Túlvilágon] és nem fognak szomorkodni” (Korán 2: 112) „[Emlékezz arra, ó Mohamed] amikor Ura azt mondta neki [Ábrahámnak]: „Vesd alá magad [nekem]!” Azt mondta: „Alávetettem magam a teremtmények Urának” (Korán 2: 131) „És arra lettünk utasítva, hogy vessük alá magunkat a teremtmények Urának” (Korán 6: 71)

A Békesség a fenséges Allah egyik neve a Koránban: „Ő Allah, akin kívül nincs más istenség, ő a Király, a Szentséges, a Békesség” (Korán 59: 23), és a Korán egy békességgel teli éjszakán lett kinyilatkoztatva: „Bizony, mi az elrendelés éjszakáján bocsátottuk le azt. És honnan tudhatod, mi az elrendelés éjszakája? Az elrendelés éjszakája jobb, mint ezer hónap; Leereszkednek az angyalok és a Lélek akkor Uruk engedelmével minden ügyben. Békesség az a hajnalhasadás eljöttéig” (Korán 97. szúra). A muszlimok békességet kívánva köszönnek egymásnak, annak jelképeként, hogy vallásuk a béke és biztonság vallása. Ez a köszönés, amit Allah rendelt el a muszlimok számára, arabul így hangzik: Asz-szalámu alejkum va rahmatullah va barakátuhú (Békesség legyen veletek, és Allah könyörülete és áldása). Amikor a muszlimok befejezik az imádkozást, békességet kívánva zárják le, mintegy köszöntve muszlim testvéreiket, miután gondolatban elszakadtak tőlük, hogy egy kis időre Allahhoz forduljanak áhítattal.

A magasságos Allah ezzel fogja fogadni szolgáit: „Az ő köszöntésük azon a napon, amelyen találkoznak vele: Békesség! És nemes jutalmat készített elő nekik” (Korán 33:44) Az angyalok is ezzel a szóval fogadják majd Allah jóravaló szolgáit a paradicsomban: „És az angyalok bemennek hozzájuk minden kapun keresztül [azt mondván]: Békesség reátok, amiért türelemmel voltatok, milyen kiváló a végső lakhely” (Korán 13: 22-24) A „Békesség háza” a Paradicsom egyik neve az iszlámban: „Nekik a Békesség háza (a paradicsom) jár az ő Uruknál – és Ő a Pártfogójuk – (jutalmul) mindazért, amit tettek” (Korán 6: 127) A muszlimok békésen viszonyulnak azokhoz, akik hasonlóképpen viszonyulnak hozzájuk a békés megoldást kell választania: „Ó ti, akik hisztek! Lépjetek be a békességbe teljességgel, és ne kövessétek a sátán nyomdokait! Bizony ő nektek nyilvánvaló ellenségetek.” (Korán 2: 208). Egy másik szúrában ezt olvashatjuk: „Ha távol tartják magukat tőletek, és nem harcolnak ellenetek, és békét ajánlanak fel nektek, úgy Allah nem ad nektek módot [a harcra] ellenük” (Korán 4: 90). A következő ája is ezt támasztja alá: „Ha békére hajlanak, úgy légy te is hajlandó arra. Hagyatkozz Allahra, Ő a mindent halló és a mindent tudó”. (Korán 8:61).

Az iszlám a könyörületesség vallása

A iszlám vallásban előírt üdvözlésben a békességgel együtt említtetik a könyörületesség is. Allah könyörületként küldte el az emberiséghez Mohamed prófétát: (Allah dicsérje és üdvözítse): „És nem küldtünk el téged, csupán könyörületként a Teremtmények számára” (Korán 21:107) A muszlim ember a beszédét és a cselekedetét is a könyörületességre való utalással kezdi: Biszmilláh-irrahmán-irrahím (A Könyörületes és Irgalmas Allah nevével [kezdve]). A Korán ájái és a hadíszok is arról tanúskodnak, milyen magas helyet foglal el ez a könyörületesség az iszlám erkölcsi tanításai között. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Volt egyszer egy ember, aki úton volt, majd nagyon megszomjazott, azután talált egy kutat, lement abba és ivott, majd mikor kijutott a kútból, egy lihegő kutyával találta magát szembe, ami a port ette szomjúságában. Azt mondta a férfi: Ez a kutya olyan szomjas, mint amilyen én voltam. Erre lement a kútba, megtöltötte saruját vízzel, és megtartotta szájával, és megitatta a kutyát, Allah pedig megköszönte neki, és megbocsátott neki”. Azt kérdezték: Ó Allah küldötte! Vajon jár nekünk jutalom az állatok után is? Azt felelte: „Minden élő állat után jutalom jár” (al-Bukhárí és Muszlim).

Egy alkalommal, amikor Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) éppen úton volt a társaival, könyörületességre tanította őket. Egyik társa így beszélte el a történteket: „Együtt utaztunk a küldöttel, aki valamely dolgában útnak indult. Megláttunk egy madarat, amelynek két fiókája volt, majd elvettük tőle a fiókákat. Amikor pedig jött a madár, eszeveszetten repkedett, majd mikor visszatért a Próféta, azt kérdezte: Ki okozott ijedséget ennek a madárnak fiókáival? Adjátok vissza neki fiókáit!”. Egy másik esetben az történt, hogy Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) meglátott egy hangyabolyt, amit elégettek. Azt kérdezte társait: „Ki égette ezt?” Azt mondták: Mi tettük. Azt mondta nekik: „Bizony senkinek sem szabad tűzzel büntetni, csakis a tűz Urának!” (Al-Albáni)

A hívők szíve tele van könyörülettel, a hitetlenség azonban durva kemény szívet eredményez. Ami Palesztinában és Szíriában történik manapság, azok a szörnyű bűntettek, amelyekbe beleborzong minden jóérzésű ember, bizonyítják hogy milyenek a kővé vált szívek, amelyekből eltűnt a könyörület. Az igazi muszlim elérzékenyül, a szíve megrendül a híradásokban követhető borzalmas gyilkosságoktól, a fiatalok, nők és gyermekek mészárlásáról, és a bombázások miatt lakóira omló házak és mecsetek látványa miatt, és nem tekintik ezeket a híreket természetesnek, vagy szórakoztatónak. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Akik könyörületesek, azokon megkönyörül a Könyörületes! Könyörülj a Föld lakóin, megkönyörül rajtad az, Aki az égben van!” (al-Tabaráni).

Abdul-Fattah Munif, MME