A fegyveres dzsihád = hitterjesztés?
A hitterjesztés nevében indított háború összeegyeztethetetlen az iszlám lényegével, ugyanis a Korán szerint senkire sem lehet ráerőszakolni a hitet. Ha az iszlám vallás követése nem mély meggyőződésből, és az egyén szabad választásából fakad, az nem lehet őszinte hit, csupán képmutatás, és az efféle ember képtelen lesz elnyerni Isten megelégedését és áldását. A Korán szavai figyelmeztetnek: „Nincs kényszer a Vallásban! Bizony az igaz út megkülönböztethetővé vált a tévelygéstől. Aki megtagadja a Zsarnokot (a bálványt), és hisz Allahban, az bizony megmarkolta a szilárd kapaszkodót, mely nem hasad el. S Allah mindent halló, mindent tudó” (Korán, 2: 256)
Az, hogy a muszlimok Allah nevét tűzték zászlaikra a hódítások alatt, nem az erőszakos térítés jele volt, hanem saját vallási identitásukat jelezte csupán. A hódítások nem a vallások eltörlése érdekében indított hadjáratok voltak, hiszen történelmi tény, hogy a meghódított területeken az őslakos zsidók, keresztények stb. továbbra is gyakorolhatták, és gyakorolják vallásukat. A hódítások sokkal inkább egy politikai hatalom kiterjesztését, mint vallási hegemónia kiépítését célozták meg.
A muszlimok és a nem-muszlimok közötti kapcsolat az iszlámban alapvetően az igazságosságra, a kegyességre és a jó bánásmódra épül. „Nem tiltja meg Allah nektek, hogy jóságosan bánjatok és igazságosak legyetek azokkal szemben, akik nem harcolnak ellenetek a vallás miatt, és nem üldöznek ki titeket lakhelyeitekről, Allah bizony szereti az igazságosakat! Csupán azt tiltja meg Allah nektek, hogy olyanokat fogadjatok párfogónak, akik harcolnak ellenetek a vallás miatt, és kiüldöznek titeket lakhelyeitekről, és segítenek másokat kiüldözésetekben, akik pedig pártfogónak fogadják őket, azok igazságtalanok!” (Korán, 60: 8-9)
Mohammed Mohammed Abú Leila, az egyiptomi Al-Azhar Egyetem neves professzora egy Budapesten rendezett konferencián rámutatott, hogy a muszlim tradíció képviselői soha nem gondolták, hogy egyedül kellene élniük a világban. Véleménye szerint az iszlám békés természetű, mert a Korán nevében nem lehet kényszeríteni senkit sem arra, hogy vallásos legyen, és ebből adódóan a hit hirdetésében a lehető legkegyesebb módot kell követni. A dzsihád, a rossz elleni erőfeszítésként értelmezendő, amelynek csupán egyik aspektusa a szigorú erkölcsi feltételekhez kötött fegyveres harc, amely az önvédelem jogos eszköze. A dzsihád félreértéséből adódnak azok a problémák, amelyek miatt sokan erőszakosságot látnak az iszlámban. A történelem során az iszlám toleranciával fordult a „Könyv népei” felé, és az iszlám államokban, ahol a mai napig békés együttélés jellemzi a muszlim többség és a más vallású kisebbségek kapcsolatát.
A vallás terjesztésében tehát tilos erőszakot alkalmazni, csakis békés módszereket szabad használni a hit ismertetésében, a hitre hívásban, arabul a da’vá-ban. Allah így szólt Mohamed Prófétához (Béke legyen vele): „Hívjál a te Urad útjára bölcsességgel, és szép intéssel, és a legszebb módon vitázz velük. Bizony Allah a legjobb tudója annak, aki eltévelyeg az Ő útjáról és Ő a legjobb tudója azoknak, akik az igaz útra találtak.” (Korán, 16: 125)
A Korán minden ügyben a középutat javasolja, a fanatizmus és az agresszió az iszlámtól távol álló magatartásra utal. A Koránban ez áll: „És ne vitázzatok az Írás népével, csakis a legszebb módon – kivéve azokat, akik vétkesek [igazságtalanok] közülük! És mondjátok: Hiszünk abban, ami leküldetett hozzánk és hozzátok! A mi istenünk és a ti istenetek egy, és mi alávetjük Neki magunkat.” (Korán 29: 46)
Az iszlám szerint az embereknek joguk van ahhoz, hogy igazságosság uralkodjon közöttük, ugyanakkor tilos igazságtalanságot elkövetni ellenük, függetlenül vallási hovatartozásuktól, bőrszínüktől, vagy nemzetiségüktől. Allah azt mondja a Koránban: „Ha beszéltek, akkor legyetek igazságosak, még ha közeli rokonról van is szó” (Korán, 6: 152)
Tudni kell, hogy az iszlám előírja a nem iszlám országban tartózkodó muszlimok számára a nemzetközi szerződések betartását, de emellett az adott ország törvényeit is be kell tartaniuk addig a határig, amíg ezek a törvények nem veszélyeztetik őket vallási hovatartozásuk miatt. Ellenkező esetben jogi orvoslatra van szükség, és a vallás gyakorlásának megvalósításáért elengedhetetlen intézkedéseket törvényes úton kell érvényre juttatni. Minden nyugaton letelepedő muszlimnak tisztelni kell annak az államnak a szuverenitását, amely biztonságot garantálva és munkahelyet biztosítva fogadja be a muszlim bevándorlók millióit.
Példamutatóan, erkölcsösen és barátságosan kell viselkedniük a muszlimoknak a befogadókkal, nem szabad ártani nekik semmilyen formában. Az iszlám előírja a kegyes bánásmódot, és azt, hogy tiszteletben kell tartani vallási hagyományaikat, nem szabad őket sértegetni, vallásuk gyakorlásában akadályozni őket.