Mit tehet a szülő?
A gyermek életében a kistestvér születése egy mérföldkő.
Egy igazi trauma, mely nagy kínszenvedéssel jár. Mi szülők, úgy segíthetünk gyermekeinknek, ha megengedjük, hogy úgy érezzen, ahogy érez és bátran mondja ki és mi ezt megértjük. Persze ha észrevesszük, hogy nagyobb gyermekünk bántani akarja a kicsit, azt azonnal meg kell akadályoznunk, de nem szabad megszidnunk miatta. Próbáljuk inkább rávenni, hogy haragját fejezze ki szavakkal, vagy mutassa meg más módon. Próbáljuk visszatükrözni, hogy mi az, amit akkor érez. „Mérges vagy a testvéredre” - mondhatjuk. A Próféta (Béke legyen vele) azt mondta Áisáról, amikor széttörte Zeinab bint Dzsahs edényét, amelyben ebédet hozott a Prófétának: „Féltékeny lett anyukátok!”- vagyis egyáltalán nem orrolt meg Áisára, hanem elismerte a jogát arra, hogy féltékeny legyen.
A kisgyermek tehát megkönnyebbül, amikor éreztetik vele, hogy amit érez, az elfogadható, azaz elfogadja őt a mama akkor is, ha mérges. Elfogadja őt olyannak amilyen, szereti és idővel nem lesz igazán oka arra, hogy a másikat okolja a trónfosztottság érzésért. Ha valakit szeretnünk kell akkor is, ha nem szeretjük, aligha fog kialakulni egy pozitív bensőséges viszony közöttünk. Számos esetben a testvérek akkor szeretik meg egymást, amikor már felnőttek és kikerülnek a szülők bűvköréből. Akkor rájönnek, hogy most már semmi okuk arra, hogy ellenségesek legyenek egymással és kialakul közöttük egy jó testvéri kapcsolat. Van ahol ez már gyermekkorban kialakul, de ez a szülő hozzáállásán is múlik és persze a testvérekén is.