Spirituális (belső) dzsihád

Dzsihádot folytat az a muszlim ember, aki lelki erőfeszítéseket tesz egyéni szinten az Istennek tetsző, tisztességes életmód megvalósításáért, idejét és erejét áldozva erre. Ez azt jelenti, hogy a muszlim ember egész földi létében az iszlám tanulmányozásával, annak szellemiségében megélt mindennapjaival, és az istenszolgálatok világában való tudatos időzéssel törekszik a jóra, továbbá küzd a szellemi és erkölcsi kísértésekkel szemben.

A muszlim ember saját gonoszsága és gyarlósága ellen irányuló spirituális küzdelme által megerősíti hitét és legyőzi gyarlóságait. Mindezek az erőfeszítések nagyrészt nem látványosak, hanem a hívő lelkében és tudatában zajlanak. Az ima, böjt és más istenszolgálatok formája mögött nagyon mély spirituális élmények rejlenek, és csak akkor használnak, ha átéléssel végzi őket az ember. Ez azonban igen nagy erőfeszítést igényel, éppen ezért a dzsihád ezen a szinten tulajdonképpen a lélek motorja, és a vallási előírások teljesítésének belső hajtóereje.