Az iszlám és a nők kapcsolata



A Szent Korán tiszteletet és megbecsülést követel a nőknek, és számos olyan intézkedést rendelt el, amely javított a nők korábbi helyzetén, és boldogabbá tette a nők életét. Mohamed próféta megtiltotta a nőkkel szembeni erőszakot, és tanításaival olyan, nőkkel kapcsolatos jogokat fogadtatott el, amelyek a keresztény Európában csak évszázadokkal később jelentek meg. E jogok közé sorolhatjuk pl. a nők tanuláshoz, saját tulajdonhoz, váláshoz és a kényszerházasság visszautasításához való jogát. Az iszlám tanításai kiemelik az anyaság kiemelkedő helyzetét és szentségét. A Korán kifejti az anya fáradozásának és erőfeszítésének. A következő Korán idézet is kimondja: „S parancsot adtunk az embernek a szüleivel kapcsolatban - az anyja hordta ki őt gyengeséget gyengeségre [szenvedvén] és két év alatt történik meg az elválasztása – hogy: Legyél hálás Nekem és a szüleidnek! Hozzám fogtok visszatérni” (Korán 31: 14). Mohamed Próféta egy hagyományban azt mondta: „a Paradicsom az anyák lábánál van”. Egy ember egyszer megkérdezte Mohamed Prófétát, hogy kit kell legjobban tisztelnie. A Próféta azt felelte: „Az édesanyádat.” És kit kell őutána? – kérdezte az ember. A Próféta megint azt felelte: „Az édesanyádat”. És őutána kit kell? – kérdezte a férfi. A Próféta harmadszor is azt felelte: „Az édesanyád”. És őutána kit kell?” – kérdezte a férfi. A Próféta azt válaszolta: „Az édesapádat.”

Az iszlám szerint a férfi és a nő egyenlő Isten előtt. „A hívő férfiak és a hívő nők egymás pártfogói. Megparancsolják a helyénvalót és megtiltják az elvetendőt. Megtartják az imádkozást, és zakátot adnak. Engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttének. Velük szemben Allah könyörületet fog gyakorolni. Allah bizony Mindenható és Bölcs” (Korán, 9: 71); „Bizony a muszlim férfiak és a muszlim nők, a hívő férfiak és a hívő nők, az engedelmes férfiak és az engedelmes nők, az igazmondó férfiak és igazmondó nők, a türelmes férfiak és türelmes nők, az alázatos férfiak és az alázatos nők, az adakozó férfiak és az adakozó nők, a böjtölő férfiak és a böjtölő nők, a szemérmes férfiak és a szemérmes nők, azok a férfiak és nők, akik gyakorta megemlékeznek Allahról, azok számára Allah megbocsátást és hatalmas fizetséget készített elő” (Korán, 33:35)

A Korán elvárja a nőktől is és a férfiaktól is az iszlám gyakorlását, és mindkettőnek azonos jutalmazást ígért. Mindkét nemnek előírja az Isten akaratának való átadást, az igazmondást, az állhatatosságot, szerénységet, a böjtölést, az adakozást, a szemérmességet, Istenről való megemlékezést. Mindketten az alapján lesznek majd megjutalmazva, hogy mit tettek életükben, mint ahogyan Allah mondja: „Én nem engedem kárba veszni egyetlen cselekvő cselekedetét sem közületek, legyen akár férfi, akár nő, hiszen egyikőtök a másiktól (származik)”(Korán 3:195); „Aki jótetteket cselekszik, akár férfi, akár nő, és hívő, annak bizony jó életet fogunk adni, és bizonnyal meg fogjuk fizetni a jutalmukat a legjobb szerint, amit cselekedtek” (Korán 16:97)

Ez az egyenlőség azonban nem jelent teljes azonosságot. Más a férfiak és a nők teherbírása, és testi ereje is. Másrészt különböző a nők és a férfiak lelki igénye is. A nők általában érzékenyebbek, ösztönösen, szívükre hallgatva cselekszenek, a férfiak viszont jóval több pszichikai megterhelést képesek elviselni és inkább eszükre támaszkodnak a döntési helyzetekben. Ezek, és a nemek közötti más különbözőségek indokolják, hogy mind a nőknek mind pedig a férfiaknak megvannak a családon és a társadalmon belül meghatározott, nemükre jellemző feladataik. A szerepek eltérése miatt a férj jogai és kötelezettségei eltérnek a nő jogaitól és kötelezettségeitől. Szó sincs azonban arról, hogy a nők alá vannak rendelve a férfiaknak, és hogy elnyomásban kell tartani őket. A nőkre vonatkoznak olyan speciális szabályok, amelyek a szerepük teljesítését segítik elő, mint például a fejkendő viselése.

A muszlim nő megfelelő hidzsábot (fejkendőt) visel, amikor elmegy otthonról. Nem azért hordja a hidzsábot, mert szokás, vagy mert ezt a hagyományt örökölte, hanem azért, mert ez Allah parancsa, amelyet azért nyilatkoztatott ki, hogy megvédje a muszlim nőket, és hogy egyedi személyiséget kölcsönözzön nekik , valamint hogy felkészítse őket az anyaság szerepére, és hogy távol tartsa az erkölcstelenségtől és a csábítás eszközévé válástól. Természetesen mind a nőknek mind pedig a férfiaknak kerülniük kell a hiányos, kihívó öltözködést, hiszen ez rossz gondolatokhoz, súlyosabb esetekben paráznasághoz vezethet. A nő a szemérmes öltözékkel megbecsülést, és tiszteletet kelt, és nem sugall parázna gondolatokat idegen férfiak fejében. Az iszlám vallás a házasság terén a nőt teljes jogú partnernek tekinti. A házaspárt a Korán egyfelől egymás nyugvóhelyének nevezte, másrészt a vigasztalás és védelem forrását jelentik egymásnak. „Olyanok egymás számára akár a köntös” - mondja a Korán. Az iszlám olyan szintre emeli fel a nők megtisztelését, hogy abban az esetben is megköveteli a férjtől a helyes bánásmódot, ha történetesen neheztel rá. Ezzel pedig megóvja a házasságot attól, hogy veszélybe sodorják a heves érzelmi ingadozások és kitörések. A magasságos Allah azt mondta: „És viselkedjetek helyesen velük, és ha nemtetszést éreztek irántuk, hát meglehet, hogy ami nem tetszik nektek, abba Allah sok jót helyezett el” (Korán 4: 19) Mindkét félnek megvan tehát a rá jellemző biológiai felépítése és lelki, érzelmi beállítottsága, és az ehhez illeszkedő szerepe a családban és a társadalomban. Ezen szerepek betöltése által egészítik ki egymást, férfiak és nők, és járulnak hozzá a társadalom építéséhez.