
Az istenemlegetés jelentősége a hívő életében
Abdulrahman és Atiyya egyiptomi seikhek 1432. Ramadán 4-én tartott leckéi alapjánMit jelent az istenemlegetés? Arabul úgy mondjuk: dzikr Allah,
vagyis Allah emlegetése, az Allahról való
megemlékezés. Azt mondják a tudósok, hogy csekély
erőfeszítést igénylő, mégis hatalmas
jutalommal kecsegtető istenszolgálatról van szó.
Eszünkbe juthat az a hadísz a Negyven hagyományból,
amelyben Mohamed próféta (Allah dicsérje és
üdvözítse) szegényebb társai elpanaszolják,
hogy a gazdagok elviszik a jutalmat előlük, vagyis nagyobb
jutalomban részesíti őket Allah a túlvilágon, mert
van miből adakozniuk, nekik pedig szegénységük miatt
nincs miből. Erre a Próféta megtanítja nekik, hogyha
ismételgetik az Allahot magasztaló, Őt
dicsőítő és az Ő nagyságát zengő
istenemlegetéseket, akkor ezzel jótékonykodóvá
válnak Allahnál. Egy másik hadíszban ezt mondja a
Próféta: „Elmondjam-e nektek, melyek lehetnek a legjobb
cselekedetetek, és a legtisztábbak a ti Uratoknál, és mi
az, ami a legmagasabb fokozatokat biztosítja a számotokra, és
ami jobb, mintha aranyat adakoznátok, és ami annál is jobb,
mintha az ellenségetekkel találkoznátok és
harcolnátok velük?” Azt mondták (a társai):
„Igen!” Ő pedig így szólt: „A
megemlékezés Allahról”. Allah így szólt a
Koránban: „Ó, ti hívők, emlékezzetek meg
Allahról gyakori megemlékezéssel!” (Korán 33:41),
de vajon mire utal az, ha valaki gyakran emlegeti Allahot? A gyakori
megemlékezés Allahról az iránta táplált
szeretet mértékére utal. Aki szereti Allahot, az
megemlékezik Róla, de nem csak hébe-hóba, hanem gyakran,
szinte szüntelenül. Egy emberi példával élve: az az
ember aki szeret egy másik embert, állandóan rá gondol,
megemlékezik róla, és beszél róla másoknak.
Ám az Allah iránti szeretetünk erősebb kell, hogy legyen
bárki vagy bármi felé érzett szeretetünknél:
„Mondd (Ó Mohamed): Ha apáitok és fiaitok, és
testvéreitek, és feleségeitek, és nemzetségetek,
és a vagyonok, melyekre szert tettetek, és kereskedés,
amelynek félitek visszaesését, és lakhelyeitek,
amelyekkel meg vagytok elégedve (ha ebből bármi) kedvesebbek
nektek Allahnál és a Küldötténél és az
Ő útján való erőfeszítésnél, akkor
várjatok, míg Allah el nem hozza a parancsát (a
büntetésről). És Allah nem vezeti igaz útra az
engedetlen népet!” (Korán 9: 24). A muszlim ember
esetében még a szülők iránti szeretetet is
felülmúlja az Allah iránti szeretet, ezért a
szülők emlegetése elenyészik Allah
emlegetéséhez képest: „Emlegessétek Allahot
úgy, ahogyan atyáitokat emlegetitek, vagy [emlegessétek]
erősebb emlegetéssel” (Korán 2: 200). Az
istenemlegetésre vonatkozóan még egy ája jutott eszembe:
„Emlékezzetek meg rólam, én megemlékezek
rólatok, adjatok hálát nekem, és ne legyetek
hálátlanok!” (Korán 2: 152). Lehet e boldogabb ember
annál, kiről a magasságos Allah emlékezik meg? Ez a
hatalmas kiváltság és kegy azonban nem csupán
evilágon okoz boldogságot a hívő ember
számára, hanem a túlvilágon is, közvetlenül a
feltámadás után, hiszen Mohamed próféta (Allah
dicsérje és üdvözítse) egy hadíszban
megemlítette, hogy a hétféle ember közül, akiket
Allah a trónjának árnyékával fog
beárnyékolni, az egyik az, aki megemlékezett Allahról
egyedüllétében, és kicsordult a könny a
szeméből. Allah előtt a legkedvesebb istenemlegetés a
lá iláha ill Allah, amely rövid mondat, mégis
Allahnál hatalmas értéke van, hiszen az egyistenhitet
legszebben kifejező mondatról van szó. Ezért mondja egy
hadísz, hogyha az egek, a föld és mindaz mi bennük van
összeméretne a lá iláha ill Allah mondattal, utóbbi
nagyobb értékű lenne, és súlyosabbnak
találtatna. Emlékszem egy másik hadíszra is, amelyben ez
a mondat egy kis lapon szerepel, és annak aki ezzel rendelkezik,
többet nyom majd tetteinek túlvilági mérlegén, mint
azok a szinte végeláthatatlan tekercsek, melyekre a jó és
rossz tetteket jegyezték fel az angyalok, annak ellenére, hogy a
rossz tettei megtöltik e tekercseit. Amennyiben az Allahról
való megemlékezésünk gyakoribb és intenzívebb
mint az emberekről való megemlékezésünk, a
szívünk folyamatosan „leborul” Allah előtt,
mert istentudata állandó, mindig éber marad, és ha
véletlenül megfeledkezne Allahról, a nyelvet azonnal
bocsánatkérésre sarkallja. Egy hadísz tanúsága
szerint a mennyei kertek lakói közül lesznek, akik mikor
meglátogatják majd egymást, emlékezni fognak evilági
életükre, pontosabban azokra a pillanatokra, mikor
közösen kértek megbocsátást Allahtól, és
megjegyzik majd hogy íme Allah megbocsátott nekik. In sá Allah
nekünk is lesznek ilyen emlékeink a Paradicsomban. Ó Allah,
ajándékozz nekünk Rólad megemlékező nyelvet
és áhítattal megtelt szívet! Ámín! Abdul-Fattah
Munif (MME)