Az elfogadás
Salam Alaykum kedves testvéreim!
Ezeket a sorokat nem is annyira a tudomány mint a saját tapasztalatok alapján írom,
természetesen azért azzal a tudással amit eddig Allah megadott nekem,
és kerülve a találgatást, a feltételezést mert az többet árt ugyebár mint használ.
Remélem sokaknak segítségként szolgál majd saját istenszolgálatában is,
ha más tapasztalatain tanul, és saját istenszolgálatába beépítve könnyebben használja.
Nos az elfogadás témakörét választottam kis irásomba, melyet (elfogadást)
eléggé nehéz életünk mindennapjaiban alkalmazni.
Ez esetben azoknak könnyebb a dolguk akiket Allah megsegít és akik alázatosabbak,
és önzetlenebbek. Sokan vannak köztünk testvéreim akik alap természetüknél fogva
ilyenek, de még többen akik nem.
Ezeknek az embereknek ez egy igen nehéz feladat, mint nekem is az volt és
sokszor még ma is az. Azok közé tartoztam egész életemben akik nem,
vagy csak nehezen fogadták el azokat a dolgokat amiket másképpen akartak,
vagy az olyan terveiket amelyeket nem értek el.
Ez a fajta természet általában elég nagy makacssággal és önzőséggel rendelkezik mint
ahogyan én is régebben, és ha egy ilyen természetű ember a vágyait akarja ilyen szinten
megvalósítani az katasztrofális helyzethez vezethet, óriási bukásokhoz, és kudarcokhoz.
Elfogadás testvéreim.
Nos amit először is el kell fogadnia az embernek az az hogy semmilyen hatalma nincs,
és a körülményeket a helyzeteket nem irányíthatja nem teremtheti meg, csak az adott
lehetőségekkel élhet jól avagy rosszul. A lehetőséget pedig Allah biztosítja.
Egyedül Allahé a hatalom, és az ő kezében van mindennek az irányítása, és gondozása, vagy teremtése.
Azután nem árt elfogadjuk azt is hogy az embernek ehhez messze nincs meg a kellő tudása sem, hiszen csak azt tudhatjuk egyrészt amit Allah megenged másrészt pedig azt amit az itteni életünk során megtanulunk, mert tanulhatunk éppen történelmet, de hogy valójában a múlt hogyan történt, vagy egy egy adott esemény benne, arról kizárólag neki van kellő
tudása, hiszen ő látta is, és tanú rá.
A jövőt pedig említenem sem kell szinte hiszen az ember sem tud róla mint a múltról.
Csak az tudja aki mindezt megteremtette, az az intelligencia aki akár minden atomról tudja,
hol van most, hol volt az idő kezdete óta, avagy hol lesz az utolsó napig. Ezzel az intelligenciával és tudással
pedig csak egyvalaki bír, a teremtő, a létrehozó, a gondozó, Allah.
De ugyanakkor azt is fontos elfogadnunk, hogy ő akinek mindenek felett hatalma van, és mindenek feletti
tudással bír ugyanakkor mindenek feletti a kegyelme is.
Tehát a vágyaink, a terveink, amiket szeretnénk elérni és jónak gondolunk, vagy hasznosnak, mi nem
látjuk ezeknek a jövőbeli következményét, és hatását mert lehet, hogy pont az ellenkezőét érnénk el
velük ha megvalósulna mint amit szerettünk volna.
Azaz el kell fogadnunk a gondoskodást, az ő kegyelmét, mert a gondoskodás is a kegyelmének
egy része, és nem lázadnunk kell ellene, hiszen ha a jóakarata ellen lázadunk csak magunknak vívunk ki
rosszat vele és felesleges erőfeszítést.
Nos testvéreim nem könnyű a feladat, mert a tanúságtétellel csak elkezdődik az igazi életünk,
és a fejlődésünk, ami kemény munkálkodás, de ha elfogadjuk az ő kegyelmét, és lázadás helyett inkább
a segítségét kérjük egy egy adott dolog elfogadásában, sok felesleges kesergéstől, és erőfeszítéstől
óv meg minket, és arra fordíthatjuk az erőfeszítéseinket amivel haladunk is, és amiben a támogatását
is megkaphatjuk.
Természetesen ha Allah segítségével az ember eléri ezt a szintet, és elfogadja a dolgokat, még akkor is
reményvesztett lehet, és még akkor is kétségbe eshet, de nem mindegy az testvéreim,
hogy ilyen helyzetekben feladjuk, vagy kitartunk az utólsó erőfeszítésünkkel is, és imádkozunk.
Hiszen ő a hívőket nem hagyja cserben, nem felejti el. Igaz kinek erősebb a hite kinek gyengébb
egyiket keményebben próbálja meg, míg a másikat kevésbé keményen, azaz mindenkitől annyit vár el
amennyit a teremtménye kibír, s nem többet.
De írok egy példát is a saját életemből, ami nemegyszer előfordult már és nem kis időbe
került, nem egy évbe mire eljutottam odáig, hála Allahnak, hogy nem teszem fel azt a kérdést neki: miért?
Megpróbálom elfogadni, és bármily keserű is vagyok annál inkább igyekszem neki megfelelni,
és annál többet beszélek hozzá.
Mikor egy egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetbe kerültem, és már szinte minden reményt feladtam,
semmilyen ötletem nem volt mit tehetnék a javulásért, és imádkoztam, kértem, könyörögtem neki, ő várt.
Allah tudja mi mindenért várt addig de egyet én is tudok így utólag. Míg szívből, szinte mindent feladva
azt mondtam neki: Istenem, bocsáss meg nekem azért hogy kilátástalannak érzem a helyzetet,
tudom te figyelsz és ez sem véletlen, és megvan az oka, de én képtelen vagyok bármit tenni,
bármit látni vagy kitalálni, én uram rád bízom. Tégy úgy Istenem ahogyan te a legjobbnak látod, s igyekszem elfogadni.
Nos azt hogy nemegyszer előfordult ilyen helyzet csak azért írtam le, hogy most ide tudja írni,
minden ilyesmi helyzetben mikor eljutottam a végső pontig és hasonlóképpen kértem őt,
valahányszor szinte azonnal illetve napokon, órákon belül jött a segítség. Néha perceken belül.
És a lehetetlennek tűnő helyzet pillanatokon belül de teljesen megoldódott.
Először nem nagyon értettem mire jó ez, míg egy idő után rájöttem arra, hogy amikor így imádkoztam
hozzá és kértem, addigra jutottam el odáig, hogy bármi is az akarata, én átadom magam, és a szívemben
is azt éreztem, hogy rábízom magam mert sosem volt más kapaszkodóm.
Kedves testvéreim bármilyen nehezek ezek a dolgok, helyzetek, csaták, sosem szabad
feladni, és természetesen bár olyan könnyű lenne ez mint ahogyan leírom, de egyet
egyikünk se felejtsen el, Allah ott van velünk, és az embernek van kihez fordulnia,
a teremőhöz, Allahhoz, aki szeret és gondoskodik.
Allah legyen mindannyiunkkal testvéreim.
Salam Alaykum!
Suleyman