
Az iszlám és a család
Az iszlám azt tanítja, hogy az eredeti, Isten által lefektetett családmodell alapja a férfi és a nő közötti házasság. „(Allah) jelei közé tartozik az, hogy magatokból házastársakat teremtett számotokra, hogy megnyugvást találjatok náluk, és közöttetek szeretetet és könyörületet helyezett el. Bizony ebben jelek vannak a gondolkodó nép számára.” (Korán, 30: 21).
A párkapcsolat tehát kizárólag a házasság keretén belül fogadható el az iszlám vallásban. A házasság célja minden esetben a tartós párkapcsolat és a családalapítás. Mint tudjuk, a család a társadalom legkisebb egysége, építőköve. Amennyiben a család összhangra, békességre, nyugalomra és kölcsönös tiszteletre épül, a társadalom is békéssé, harmonikussá, egészségessé válik. Ha azonban a család rossz alapokra épül, a társadalom beteggé és hanyatlóvá válik.
A férfire tartozik a család eltartása, biztonságuk szavatolása, és a gyermekek nevelése a vallás tanításaira. A feleség elsődleges szerepe a férj és gyerekek otthoni ellátása, a háztartás vezetése, és a családi pénztár felelősségteljes kezelése, az otthon melegének megőrzése, és a gyermekek nevelése. Ha van rá kapacitása, emellett tanulhat, vagy vallásához és nőiességéhez méltó munkát választhat magának. A feleség engedelmességgel tartozik férjének, mint családfőnek, de ez csak addig terjed, amíg a férj kérése nem ütközik az Isten előírásaiba. A feleség beleszólhat a családot érintő ügyekbe, és segítheti a férjét a nagy horderejű döntésekben. A legfontosabb, egymás iránti kötelezettségük, hogy egymás iránt tisztelettel és megértéssel viseltessenek.
Az iszlám arra tanítja követőit, hogy egyenlően bánjanak gyermekeikkel. A testvérféltékenységet táplálja, ha valamelyik gyereknek előjoga van, de a teljesen egyenlő bánásmód sem helyes. Mindegyik gyereket az életkora szerint kell kezelni, a nagyobb gyereknek legyen több joga, de ugyanakkor több felelőssége is. Ez abban is tükröződik, hogy a nagyobb gyermekeknek már több vallási kötelezettsége van, mint a kisebbeknek.