Iszlám nap Pécsett

Az iszlámról szólt a nap Pécsett a Művészetek és Irodalom Házában május 15-én, amelynek – a Művészetek és Irodalom Háza, illetve a Pécs 2010 mellett – a Magyarországi Muszlimok Egyháza egyik társszervezője volt. Ez hat nappal azután került megrendezésre, hogy május 9-én ötször felhangzott a müezzin hangos imára hívása a nap megfelelő imaidőiben a pécsi városháza tornyából. Mindezek az „Utazás a török félhold körül” című nagyszabású programsorozat részei voltak, amelynek Pécs, Európa egyik idei kulturális fővárosa ad otthont.

A hideg, viharos időjárás nem kedvezett a pécsieknek és a városba érkezőknek szombaton, ám ennek ellenére kora délután már csaknem teltház volt a Művészetek és Irodalom Házában. A sokadalom rendkívül színes képet mutatott, hiszen nem csak magyarok, hanem különböző nemzetiségű látogatók, nők, férfiak, kendős, illetve kendőt nem viselő nők, idősebbek, fiatalabbak, gyerekek, mind együtt kóstolgatták a finomságokat.

Az érzékszervek kényeztetése:
Több helyszínen zajlottak az események. A folyosón elhelyezett kiállítás keretében, ahol vásárlási lehetőség is volt, különleges keleti édességeket kóstolgathatott az, akit érdekelt milyen finomságokat esznek a muszlimok. A látogatók betekintést nyerhettek az iszlám és arab világ otthonait beillatosító füstölők (arabul: bukhur) különleges illatvilágába és elkészítési módjába, valamint megérezhették és kipróbálhatták a finomabbnál finomabb női és férfi arab parfümök illatát. A sor vége felé gyönyörű, mindenféle színben pompázó, gyöngyökkel, flitterekkel kivarrt muszlim női ruhák és kendők, sálak lógtak a fogasokon, de az érdeklődők azt is megtudhatták, hogyan néz ki a tradicionális férfi viselet az iszlám világban.
A kávézóban foglaltak helyet a hennafestők, akik egész nap szinte megállás nélkül festették különböző mintákat a lányok, asszonyok kézfejére, alkarjára. Ugyanitt kínálták kóstolásra az olyan egzotikus teákat, mint a hibiszkusz, a menta, a kardamommal és a szegfűszeggel, illetve a maramiával (zsálya) ízesített fekete tea. A többség a hibiszkusz és a menta tea mellett döntött. Szintén itt, a kávézóban készültek gyönyörű kalligráfiák is, melyeket bárki hazavihetett. Az iszlám világban a muszlimok nagyon kedvelik a kalligráfiát, ugyanis az iszlámban nem megengedett a lélekkel rendelkező dolgok (emberek és állatok) képi ábrázolása, éppen ezért fejlődött a képi ábrázolással egyenértékű művészi teljesítménnyé a kalligráfia, amelyet megcsodálhattak a látogatók a kiállítás során. Láthatóak voltak továbbá szebbnél szebb, különböző színű és mintájú imaszőnyegek is. A nap legkülönlegesebb helye a „kint és bent” sátor volt, amelynek falait különlegesen szép kendőkkel, szőnyegekkel díszítették a szervezők. Ez a megnevezés nem feltétlenül az utcát és a zárt teret jelentette, hanem inkább a társadalmi élet és a meghitt családi otthon különválását. A sátor egzotikus utazásra hívta a látogatókat. Nem, nem a „mesés Keletre”, és nem is vissza az időben a kalifák korába, hanem az iszlám rejtett, a nem muszlimok számára ismeretlen világába, amely tértől és időtől független. Itt többek között bárki felpróbálhatott egy neki tetsző kendőt. Segítséget is kaptak hozzá, hogyan kössék, tűzzék meg. A fiatalabbaknak annyira tetszett, hogy néhányan a program egésze alatt kendősen sétálgattak egyik helyszínről a másikra. Így sok muszlim nő találkozott szembe a saját kendőjével.

A tudás gyarapítása
A nagyteremben eközben Ahmad al-Zahrani Korán recitálásával, illetve Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökének megnyitó beszédével vette kezdetét az Iszlám nap.
Ezt követően olyan, az iszlámról szóló filmeket vetítettek, mint a „Birodalmak és fénykorok”, „A valódi Iszlám”, de bemutatásra került Mohammed Próféta (béke legyen vele) élete, az iszlám öt pillére és a Saria (vallási jog) is. A filmek olyan fontos tudnivalókat boncolgatottak, mint pl. a dzsihád igazi jelentése, a nők helyzete, a kendőviselés magyarázata, a többnejűség és a körülmetélés körüli képzavar tisztázása. A déli és a délutáni utazók imája után előadásokkal folytatódott a nap a nagyteremben.
Elsőként Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke ismertette az iszlám pilléreit. Elsőként az iszlám öt pillérét, mint fizikai cselekedeteket ismertette, amelyek betartásával lehet valakit muszlimnak nevezni. Ezt követően bemutatta a hit hat pillérét, amelyek már a szív cselekedetei, mivel nincsenek külső szemlélő számára látható megnyilvánulásai. De ezek betartása teszi a muszlimot igazhívővé. Előadását a jó cselekvés pillérével zárta, amelyet betartva válik az igazhívő jó cselekvővé, aki minden időben, minden helyen csak a jóra törekszik, mert tudja, hogy Isten minden pillanatban vele van, s minden tettének a tanúja.
A sorban másodikként Szumeijah Mohamed Abdulgalil beszélt az arab nyelvről. Előadását egy verssel kezdte, természetesen arabul, érzékeltetve ezzel a nyelv szép hangzását. A hallgatók, akik ekkorra már a terem kb. 2/3-át megtöltötték, többek között megtudhatták, hogy feltételezhetően Izmael Próféta (béke legyen vele) beszélt először arabul. A hat dialektuson (iraki, jemeni, hidzsázi, levantei, egyiptomi, öböli) kívül az is kiderült, hogy az arab a „dad” nyelve, hiszen a világ összes nyelve közül csak ebben van ilyen hang. Az arab írásról szólva bemutatta a különböző írásmódokat, és az előadás végén gyönyörű kalligráfiai alkotásokat mutatott a hallgatóságnak Kondi Murad az oszmán birodalomról beszélt. Elmondása szerint sok, kaotikus teória kering e tárgyban. Az egyik ilyen tisztázásaképpen kijelentette, hogy Magyarországon nem török, hanem oszmán hódoltság volt. Ezt követően számos oszmán-kori magyarországi iszlám emlékről tett említést, bemutatva történetüket.
Aztán egy rendkívül tartalmas prezentációban Kéri Katalin, a Pécsi Tudományegyetem Nevelés- és Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője sok olyan információt osztott meg a látogatókkal a XII. századi iszlám nevelésről és művelődésről, amelyek csak kevéssé ismertek. Egy középkori muszlim tudóst idézve, miszerint „A tudás legyen gazdagságod, a nevelés a díszed”, kihangsúlyozta, hogy az iszlám nevelésben központi szerepe van a tudásnak. Az oktatás először családi körben, majd a gazdag gyerekeknek ún. palotai iskolában, a többieknek a piactéren, a boltokban, a mecsetekben és a medreszékben folyt. Ez utóbbiban közép- és felsőfokú tanítás zajlott. A tananyag két téma köré csoportosult: az egyik a vallási nevelés, a másik az olyan tudományok, mint az aritmetika, földmérés, örökség felosztása és a logika területe. A professzorasszony határozottan kijelentette, hogy a középkori európai egyetemek nem jöhettek volna létre, ha nincsenek a medreszék. Az előadást Mohammed Próféta (béke legyen vele) egy mondásával zárta: „Keressétek a tudást a bölcsőtől a sírig, akár Kínáig is menjetek el érte, ha kell!”
Végül Abdul-Fattah Munif beszélt Andalúziáról, mint a vallások és kultúrák együttélési modelljéről. Egy kevéssé ismert ténnyel kezdte beszámolóját, miszerint a Gibraltár elnevezés Táriq bin Zijád nevéből származik: Táriq hegye (Dzsebel Tariq). Hódítóként érkezett és mégis róla nevezték el a Gibraltári-szorost.
A közös civilizáció, amely létrejöttét az iszlámban rejlő toleranciának köszönhette, számos áttörő tudományos eredményt hozott a sebészet, csillagászat és más területeken. Ebben a korban alkotott Ibn Rusd muszlim és Maimonidész zsidó filozófusok, akik igyekeztek a filozófiát összeegyeztetni a vallással. Toledót a középkorban a tolerancia városaként tartották számon, ahol muszlimok, zsidók és keresztények békességben éltek együtt. Az iszlám kulturális befolyása Spanyolországban és Portugáliában tovább él az olyan kifejezésekben, mint a spanyol Ojalá (bárcsak), amely egy arab kifejezés, az insá Allah (ha Isten is úgy akarja) átvétele.

Az előadások után kötetlen beszélgetés volt betervezve. A nagy kavalkád ellenére a vendégek és a szervezők – amellett, hogy sokat nézelődtek, kóstolgattak - jókat beszélgettek egymással. Insá Allah mindenki szép emlékekkel és nagyobb tudással tért haza. A következő esemény, a Jakováli Hasszán dzsámi új kiállításának megnyitója, amely 22-én lesz. A programsorozatot nyilvános imaóra és előadások zárják a Jakováli Hasszán dzsámiban 28-án.